Magyar eredetű, női név. Jelentése: A Zolna 19. századi névalkotás Vörösmarty Mihálytól, valószínűleg a Zsolna és Zolna helynevek mintájára.
Névnapok: nincs.
Gyakorisága: nem gyakori.
zsolna J. zöld harkály; Picus viridis.
• A népnyelvi zsolna régi átvétel, írásbeliségünkben már 1759-ben felbukkan: „óltalmazzad a’ hidegtül, a’ széltül… a hótúl és a’ Zsolna nevű harkálytúl”
(TESz.). 1792-ben zsólna (SzD.), 1793: zsolna (Grossinger), 1839: ua. (MTsz.), 1862: „Így beszél a zsolna is, ha férget fog magának, féltékenyen körülnéz,
s azt hiszi, hogy az a legjobb falat a világon” (Madách: Az ember tragédiája. XI. szín). 1874-ben „zsolna. E madárnak sárgazöld tollai vannak, s innen
valószínű, hogy a magyar zöld vagy tót zeleni szókkal egyeredetű” (CzF.), 1898: ua. (Nom.), 1899: N. zsolna v. zsóna ’zöld harkály’ (Chernel), 1901: „Védelemben részesítendők… zsolna, Zöld küllő” (Erdészeti Rendeletek Tára. Körrendelet valamennyi törvényhatósághoz. 24 655/1901. sz.). A nyelvjárásokban MTsz.: zsolna, zsólna | Chernel: zsóna.
A név szlávból való átvétel; vö. szln. žolna ’ua.’ (W.), szbhv. žúna, blg. жoьлна, or.желна ’ua.’ (TESz.), szlk. žlna, le. żołna ’ua.’ (SzlJsz.). Kniezsa
szerint (uo.) nyelvünkben keleti szlovák eredetű. Megállapítását nyilván arra alapozta, hogy a nyelvjárási adatok Borsod megyeiek.
Megvan a szlovénben a zelena žolna ’ua.’ (EL.), azaz ’zöld zsolna’ terminus is.1868-ban adatolható a magyarban is a zöld zsolna ’Gecinus viridis’ név (Albert Ferencz: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása /in: A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései. XIII., Eger/). A madár szaknyelvi neve szintén zöld küllő vagy zöld harkály ’Picus viridis’, az elnevezésben a zöld jelző alapja a madár tollazatának eleven olajzöld színe. (Idegen nyelvi nevei között a legtöbb szintén a ’zöld’ jelző megfelelőjével alkotott.
♦ A harkályfélékhez tartozik. Fáradhatatlanul kopácsoló, igen hasznos madár. Fáról fára szállva szedegeti ki a férgeket. Chernel megfigyelése szerint mindig
alulról kezdi a felkúszást, keresve a fa elbetegesedett, korhadó részeit, amelyekbe lyukakat farag, hogy a pondrókhoz hosszú nyelvével hozzáférhessen.
