ZSIGA – növény (családnév)
(Fotó: zsiga dughagyma)
hagyma J: 1. vöröshagyma. 2. a liliommal egy családba tartozó zöldségfélék csoportja; Allium.
Somogyban hajma. Írásban először a XIV. század végéről származó Besztercei Szójegyzékben fordult elő („cepe: hagma; alium fog hagma”). A Schlägli Szójegyzékben (1405 k.): hagma, veres hagma. A XVI. században Murmelius szótárában (1533), a Gyöngyösi Szótártöredékben (1560 k.), Melius Juhász Péternél (1578), Clusius pannóniai flóraművében (1583: NomPann.), Calepinus szótárában (1585), Verancsics Faustus Dictionariumában (1595) hagyma ’Allium, illetve Bulbus’, veüreüs hagyma ’caepe’.
Hagymás alakban mint helységnév egy 1211-ből származó oklevélben olvasható. A magyarok tehát akkor már ismerték és termeszthették a hagymát.
Megerősíti ezt Rogerius nagyváradi kanonok is, aki a tatárok magyarországi pusztításáról szóló Carmen miserabile címen ismert jelentésében azt is megírta,
hogy bujdosása közben részben „porrum, cepe et allia, quae in rusticorum remanserat hortis”, azaz póréból, vöröshagymából és fokhagymából élt, amelyek
a parasztkertekben megmaradtak.
A hagyma finnugor eredetű szó. Származékszó; hagym- alapszava örökség a finnugor korból. A szótörténetben és a mai nyelvjárásokban is meglévő gy ~ j váltakozás figyelhető meg. A hajma változat a nyugati, a hagyma a középső és a keleti nyelvjárásokban használatos. Hagyma szavunk egyrészt az Allium nemzetség fajait, másrészt a jellegzetes, föld alatti, raktározó szervet is jelenti, sőt a közismert vöröshagymát is csak röviden hagymának hívjuk.
A nemzetség Allium nevét Linnétől kapta, de a rómaiaknál ez a fokhagyma neve volt, míg a vöröshagymát cepának nevezték. Angol neve onion, mely a ’nagy
gyöngy’ jelentésű latin unio szóból származik. A kínaiaknál ’ékszer a zöldségek között’ jelentésű a neve. Az Allium-fajok Dél-Amerika és Ausztrália kivételével
a Földön mindenütt elterjedtek a síkságoktól a havasok világáig. A hagyma Wales címernövénye.
A lóhagyma (R. 1662: PróbOrv., 1665 k.: Orv.) név az átlagosnál nagyobb hagyma megkülönböztető elnevezése volt a XVII. században. A későbbi forrásokban már nem található.
A bakhagyma Pélyen használatos tájszó (ÚMTsz.). Kutyahagyma az’Allium vineale’ neve (R. 1807: MFűvK., 1843: Bugát, 1865: CzF., 1895:
Pallas, 1903: MVN., 1908: Zelenyák; N. ÚMTsz.: Zalaszegvár). Vadon termő mezei faj, igen erős, csípős. Ebből ered a neve: ’kutyának való’ vagy a ’kutya
sem eszi meg’. Hasonló névadási szemléleten alapul a német Hundszwiebel ’Allium carinatum, Allium vineale, Colchicum autumnale, Equisetum arvense’, a kutyahagyma szó szerinti megfelelője.
Az ökörhagyma a göcseji Zalabaksán 1943-ban gyűjtött nyelvjárási növénynév, a jelentés megadása nélkül. Szétszedett leveleit daganatra kötik, mert eloszlatja azt (NéprÉrt. 35). Másutt is ismert a nyelvjárásokban; vö. ökörhagyma, jurda [Almamellék, Lukafapuszta, Terecseny (Nyr.
97)]. A jurda név cigány nyelvből való átvétel.
Nagy múltú fajok, csaknem 500 fajt tart számon a növénytan; már a gyűjtögetés idején szedték a hagymaféleségeket.
A legrégebben termesztett növényeink egyike a vöröshagyma ’Allium cepa’. Felhasználása a Földközi-tenger keleti partvidékein és Ázsia középső és déli részeiben nagyon régi korokba vezet, és már akkor fontos táplálék, fűszer, orvosság, a babonáknak és varázslatoknak titkos szere volt. Kínában a Kr. e. III. évezredben termesztették a csung növényt, kedvelt és népszerű volt a Nílus völgyében, Egyiptomban is. Az egyiptomiak hagymafogyasztásáról Hérodotosz is megemlékezett. Ízisz szent növénye volt. A hagyma a világot szimbolizálta, egymásra boruló levelei a Mindenség koncentrikus szféráit jelölték. Plutarkhosz szerint ezért volt tiltott az egyiptomi papoknak a hagyma fogyasztása.
Az ókori Hellászban az volt a szokás, hogy Delphoi egyik templomában évenként megkoszorúzták a legnagyobbra nőtt hagymákat.
Theophrasztosz több hagymafajt is ismertet. Híres volt hagymatermesztéséről Kimolosz szigete, és ezért kapta a krommünésos, azaz ’hagymasziget’ melléknevét. Homérosz is megemlékezik az Iliászban a hagymáról mint borkorcsolyáról.
A rómaiak is kedvelték, költők dicsérték hasznosságát. A hagyma termesztését Cato különösen fontosnak tartotta. Nagyon dicsérte a megarai hagymát. Plinius
Naturalis historiae libri című hatalmas munkájának 19. kötetében a következőket írta a hagymáról:
A legnevezetesebb hagyma a scilla, bár elsősorban orvosságnak termesztik, és még az ecet csípősségének fokozására használják. Nincs hagyma, mely nagyobbra nőne vagy csípősebb lenne nála. … A zöld levelűeket, a megnyúlt vagy apró hagymákat értéktelennek tartják, viszont a vöröses színű, gömbölyű hagymát dicsérik, és ugyancsak az igen nagyokat is. A hagymák csúcsa legtöbbször keserű, de belsejük édes.
A római légiók terjesztették el Közép- és Nyugat-Európában. Nagy Károly, frank király Capitulare de villis (795 k.) rendeletében utasítást adott hatféle
hagyma termesztésére.
Keleti hagyomány szerint a sátán lába nyomán hagyma fakadt a földből, amikor az édenkertet a bűnbeejtés után elhagyta. Ez a magyarázata a neki tulajdonított
mágikus erőknek. Emellett biológiai hatása is szerepet játszik egyes balkáni országok gyakorlatában, ahol a kutyák eledelébe fokhagymát kevernek, hogy
bátrabbak és erősebbek legyenek.
Valaha volt hagymaparfüm is. Ez azonban nem a szagával bizonyult hasznosnak. Az ezzel illatosított zsebkendő ugyanis képessé tette a hölgyet arra, hogy mindig és mindenütt elsírja magát, amikor arra szüksége volt: például gyászmenetben, családi civódás alkalmával, követelőzéskor jó hasznát vették a mesterséges könnyeknek.
Amit az előző századok orvosai és természetrajzírói a hagymáról tudtak, azt kivonatolták első magyar nyelvű füveskönyveink szerzői (Melius, Beythe, Lippay). Megemlékeznek bűzéről, ám egyszersmind hasznosságáról is. Múlt századi kísérletek azt látszanak igazolni, hogy rákos megbetegedések ellen is hatásos a rendszeres hagymafogyasztás. Rendkívül gazdag C-vitaminban, e tekintetben a citromot is felülmúlja a makói hagyma.
Általában a hagymafélék nemcsak gyógy- és fűszernövényként, hanem a kert egészsége szempontjából is nélkülözhetetlenek. Mindegyik hagymaféle védi a szürkepenésztől környezetét. A szürkepenész- és fonálféreg-érzékeny szamóca nagyon igényli riasztó-, illetve védőnövények segítségét.
A fokhagyma ’Allium sativum’ talán még egészségesebb. Neve összetett szó, szintén a Besztercei Szójegyzékben (1395 k.) bukkan fel először a magyar írásbeliségben.
A fok előtag talán a fog szóval van összefüggésben. Kertekben különösen alkalmas az egerek riasztására, például a rózsáknál, liliomoknál.
Ritkábban termesztik a póréhagymát (’Allium porum’), mely szintén az ókor óta kedvelt faj. Plinius megírta, hogy Néró császár olajjal ette, kenyér nélkül. Columella kehes állatok gyógyítására javallotta.
A banánhagyma vagy sódarhagyma ’Allium cepa’ a vöröshagyma megnyúlt változata. Helyi fajtáit hazánk több vidékén is termesztik, amelyek alakjukról kapták a sódar gyűjtőnevet. A hosszúkás, vége felé elkeskenyedő sódarhagyma előnye, hogy nagyjából azonos méretű karikákká szelhető. A főzésre használt vöröshagymafajtáknál enyhébb az illata. Nyersen fogyasztva sem okoz gyomorpanaszokat. Kiváló a pácolt hal banánhagymával, illetve sült húsokhoz kitűnő saláta készíthető belőle. Termesztése megegyezik a vöröshagymáéval.
A hagymafélék közül frissen legkorábban a metélőhagyma használható. Tudományos neve Allium schoenoprasum, azaz ’ecsetszerű hagyma’; a németeknél Schnittlauch, Schnittling. Cserepekbe is ültethetjük, hogy télen levelét felhasználhassuk.
Gerezd nélküli a gyöngyhagyma, az Allium ophioscordon. Konyhakerti növényként termesztik.
A bunkós hagyma ’Allium sphaerocephalon’ a száraz gyepek növényfaja. Nevét gömbös virágzatáról kapta, mely magas, vékony száron emelkedik a környező kiaszott gyepszőnyeg fölé. Főként savanyúságok készítésére vagy köretnek
alkalmas.
A szarvas hagyma ’Allium carinatum’ nevét a virágaiból hosszan, mintegy szarvként kiálló porzóiról kapta.
A vadon növő hagymák közül régebben hírhedt volt a havasi vagy fátyolos hagyma, népnyelvi nevén a győzedelmesfű, az Allium victoralis. A vele kapcsolatos hiedelem szerint sebesüléstől, szerencsétlenségtől megóvja azt, aki magánál hordja. Nálunk a Bakonyban honos. Levele lándzsás.
A lombos erdőkben nyílik tavasszal a medvehagyma (< Allium ursinum). Fehér virágai a sűrűn álló hosszú levelek fölött ernyőcskékben állnak. Szára, levele, friss hagymája gyógyhatású.
A zsiga Földeák környékén a duggatnivaló kis hagyma legapraja. „A zsiga ojan vékony vót, mint a cérna. Ezt is mögvötte a zsidó.” Hívták zsigahajmának is.
A díszhagymák közül már a görögök is ismerték, a varázslatok megtörésére használták az aranysárga virágú Allium molyt. A monda szerint Hermész, az istenek hírnöke, az álomba merült halandók őrzője telepítette meg a Földön, hogy az utak vándorainak is legyen védőeszköze a rontás és az ártás ellen.
Nálunk a legismertebb, de néhány más országban is híres a makói hagyma. A paraszti zöldségtermesztés Magyarországon a XVIII. század végétől a polgári,
városi lakosság növekedésével fokozatosan kapott erőre. Kifejlődéséhez később háborúkkal járó időszakos kereskedelmi nehézségek, majd a vasútvonalak kiépülése adott döntő lökést. A makói hagyma például a XIX. század elején kezdett a hagymakereskedő parasztfuvarosok, a „cserések” vagy „tergovácok” szekerein távoli vásárokra útra kelni. Igazán híressé az 1859. évi olasz–osztrák háború idején föllépő fűszerellátási nehézségek nyomán lett. Rendszeresen azonban csak az 1882-ben megnyitott arad–csanádi vasút juttatta el az ország egyéb területeire a fogyasztókhoz.
A magyar konyha elsősorban a hagymának köszönhetően tett szert világhírre. Zsiradékban megpirítva különleges zamatot ad a vele készített egyéb nyersanyagoknak. Azonban érdemes tudni, hogy a hagyományosan sertészsíron, kiolvasztott szalonnán pirított hagyma igen egészségtelen, mert a hagyma rostjai ebben a formában szinte emészthetetlenek, a gyomornedveket fokozott működésre kényszerítik. Ezért célszerű a hagyományos pirítási móddal ellentétesen nagyon kevés olajon, fedő alatt, megsózva, levében párolni, esetleg csupán egy-két percig kis lángon pirítva megüvegesíteni, megfonnyasztani. Jellegzetes és nélkülözhetetlen aromáját így is kiadja, anélkül, hogy gyomorpanaszokat okozna.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Móricz Zsigmond.
Zene: Hopp te Zsiga…