ZÖLDIKE – állat (leány keresztnév)
(Fotó: „zöldárnyalatú” compó)
A Zöldike női név a zöldike nevű madár, illetve növény nevéből eredő újabb keletű névadás.
Névnapok: szeptember 22.
Gyakorisága: nem gyakori.
compó J. apró pikkelyes édesvízi hal; Tinca tinca.
• Személynévként már a XIV. században („Andreas dictus Chumpo /OklSz./) felbukkan köznévként 1405 k.: chompo (SchlSzj.), 1560: chompo hal (GyöngySzt.), 1640, 1720: czompó, 1774: tzompo (SzT.), 1818: tzompó (Márton), 1877: compó (Pap); a népnyelvben MTsz.: combó (Balaton) | más vidékeken ÚMTsz.: combó, compó,compuk | SzlavSz.: compóu | HalK.: compókhal | K.: compu, cömpő, cömpü, nyákás compu. A compók alak kicsinyítő képzős.
Finnugor és török származtatása (Munkácsi: Ethn. 4, Gombocz: MNy. 3, Setälä: JSFOu. 30 stb.) téves. Az alapszó a ’vastag húsdarab’ jelentésű comb szavunk comp változatának -ó kicsinyítő képzővel ellátott származékszava, a compó ugyanis zömök, vaskos törzsű. Analóg eljárás látszik a ’pufók, tömzsi’ előtaggal rendelkező bucókeszegnélis. Mivel kicsi és sikamlós pikkelyek borítják, elnevezték nyálkás compónak. Német Schlei neve szintén ezzel függ össze, lásd alább.
Tathal neve igen régi, noha a szótörténet mást bizonyít (R. 1836: tat hal TESz., 1887:HalK.). Azonban előfordulásával a nyelvjárásokban igazolni lehet folyamatos meglétét (N. ÚMTsz.: tat | MTsz.: tat-hal | HalK.: tathal ’silány hal, csak úgy a tat mögé dobjuk’). Ez az utolsó magyarázat azt sejteti, hogy a halnévnek a hajó, illetve a csónak tatjához van köze. Ez a hasonlóság nem is véletlen, hiszen ősi uráli szóval van dolgunk; vö. vog. taχt, taχut ’a csónak keresztfája’, osztj. toχet, toγet stb. ’a csónak szegélye’, zürj. tik ’keresztfa’, cser. têktê ’borda’, lp. totko ’ua.’, szam. taδé ’keresztfa a kenuban’ (MSzFE.). A régi névadás minden bizonnyal a fenti idézetnek megfelelően történt. A rokon nyelvi halnevek: vog. taχtkoλ ’Tinca vulgaris’ (uo.), tăχt ’ua.’ (WogWb.),md. tutka ’menyhal’, ’compó’, cser. toto ’ua.’ (UEW.), fi. totki- ’helynév első része’ (SKES.), észt tõtk/es ’compó’ (EEWb.). Az észt -s képző. A hegyi cseremisz o > a másodlagos hangváltozás. A finn földrajzi név idetartozása bizonytalan, mert totki előtagja köznévként nem fordul elő. Az EEWb. szerint lehetséges halnév, Collinder (FUV.) és Rédei (UEW.) kérdőjellel veszik föl az uráli megfelelők listájára. Ennek a magyar nyelvjárási szóként megőrződött régi halnévnek a finnugor etimológiákon kívül szamojéd rokonsága is van; vö. szam. tut, tuti, tutto, tutä ’kárász’ (uo. és SKES.). Ezzel ez – mai ismereteink szerint – az egyetlen uráli eredetű halnevünk.
Vargahal neve szintén igen régi felbukkanású a magyar írásbeliségben, R. 1395 k.: varya (BesztSzj.), 1405 k.: verian (SchlSzj.), 1435 k.: varade (SoprSzj.), 1638: varga hal ’compó’ (OklSz.), 1700: variahal (Marsigli), 1730: vargahal (BélTractatus), 1887: ua. (HalK.); N. SzegSz.: ua. Magyarázata az, hogy a compónak rendkívül apró és kemény pikkelyei miatt nehéz a tisztítása, ezért tüzes hamuban készítik elő, majd úgy faragják, mint a varga a bőrt. A kárpátukrán varga-gol ’ua.’ (Vladykov) a magyarból való. Hasonló elnevezés a szlk. šuster ’compó’ és ’durbincs’ (Fe.), valamint a ném. Schuster-fisch (VNAE.), Schuster (EL.).
A gyászkeszeg (N. MTsz.: Balaton) nyilván a compó sötét színére utaló elnevezés, az ÚMTsz.: ua. és gyâc a jászkeszeget jelölő tájnyelvi név pedig népetimológiás átalakítás. Varjúhal neve (R. 1865: Hunfalvy, 1887: HalK.) esetében ugyancsak sötét, zöldesfekete színe indokolja a fekete madárhoz való hasonlítást. A zöldike (R. 1887: HalK.; N. MTsz., Unger: ua. ’folyóbeli zöldes példányok | Beke: Balaton) esetében, miként varjúhal nevénél is, színe alapján kapott nevet. Megfelelője az ang. green tench, ném. Grünschleie (EL.), azaz ’zöldcompó’. Ném. Schlüpfling társneve a ’síkos’ jelentésű schlüpfrig melléknévből való. Iszaptúró neve is van a Szigetközben, mert „mindig az iszapot túrgya, de az orra kinn van belőlle” (K.). Sárhal (R. 1872: TermtudKözl.; N. HalK.) nevének az a magyarázata, hogy ez a hal az álló, mocsaras vizeket kedveli. Lassan követik a visszahúzódó vizet, így a kiszáradó tócsákban gyakran sokuk elpusztul. Hasonló a német Morastfisch és Schlammer ’ua.’ (EL.) név is.
A compó ném. Schleie neve (< ófn. slīo, kfn. slīe, slīhe)(NF.) a ’nedves, ragadós’ jelentésű régi indogermán *[s]lei (uo.)gyökre vezethető vissza, a hal csúszós, váladékos testfelületére utal. Ezzel függhet össze haldoktor (R. 1887: HalK.; N. MTsz., K.) neve, a compó „a halászok szerint a szigonnyal megsebesített halakat úgy gyógyítja, hogy hozzájuk törleszkedve a sebeiket nyálkájával bekeni” (Herman 1986). Egy másik adatközlő szerint pedig „a kárászokat és a durdákat a kopotyó férgektől tisztogatja” (Term. 21). Egyszóval gyógyító tevékenysége sokoldalú. Bél Mátyás leírása szerint: „A csukák nem bántják, sőt ha sérült hasukat a compóhoz érintik, azok a nyálkájukkal meggyógyítják őket.” A szlovákban is található egy doktorka ’Leuciscus souffia’ (Fe.) halnév, és a svájci németből is idézhetünk: Ärztele ’Phoxinus laevis’ (TermtudKözl. 2), de megvan az angolban is a doctor fish (EL.).
A lat. szaknyelvi Tinca tinca binómen tautológiával alkotott, igen régi latin névből való. Már a IV. századi római költő, Decimus Magnus Ausonius Idyllica című művének Mosella fejezetében leír a Mosel folyó halai között egy tinca halfajt. Ennek folytatója az ang. tench, fr. tenca, ol., port., sp. tinca (EL.) elnevezés. Igen régi terminus a compó ősszláv neve is, e halnak a szláv nyelvi térségben való egyenletes elterjedtségének megfelelően. Az óporoszban szintén kimutatható(linis), és átkerült igen sok európai nyelvbe.
♦ Nyálkás, vaskos, apró pikkelyekkel borított testével nem téveszthető össze más halfajjal. Háta sötétzöld, oldalai aranysárgák. Magyarország szinte minden síkvidéki állóvizében előfordul, elsősorban a jól fölmelegedő, sekély, iszapos tavakat kedveli. A Balaton halászzsákmányában soha nem volt jelentős szerepe. Húsa kissé zsíros, fehér, jó minőségű. Mocsarakból származó esetleges iszapízét friss folyóvízben rövid idő alatt kifürdi.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -