ZENGŐ(LÉGY) – állat (családnév)
(Fotó: ékfoltos zengőlégy)
Az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a zengőlégyfélék (Syrphidae) családjába tartozó faj.
Az Episyrphus légynem típusfaja.
Az ékfoltos zengőlégy az úgynevezett palearktikus faunatartományhoz
tartozik, vagyis az előfordulási területe magába foglalja Európát, Észak-Ázsiát és Észak-Afrikát.
Ennek a légyfajnak a hossza, csak 9-12 milliméteres. A Potroha felső részén narancssárga és fekete sávok váltják egymást. Egyéb megkülönböztető jelei a másodlagos fekete sávok a harmadik és negyedik háti lemezkéken, valamint a toron levő hosszanti irányban húzódó, halványszürke csíkok. A Darázsszerű megjelenése a ragadozóinak, például a Madarak elriasztását szolgálja. Mint sok más zengőlégyféle esetében az ékfoltos zengőlégy Hím szemei is a fej tetején összeérnek.
A zengőlégy elterjedésének melegebb részein, egész évben látható. Számos élőhelyen képes megélni, köztük az ember tervezte parkokban és kertekben is, ahol az imágó megfigyelhető amint a Virágok nektárjával vagy virágporával táplálkozik. Az ékfoltos zengőlegyek időnként vándorrajokba verődnek; ilyenkor, mivel hasonlítanak a darazsakra, pánikot keltenek az emberek körében.
A lárva a talajon él és valódi levéltetűfélékkel (Aphididae) táplálkozik.
A nyáras-borókások gyakori cserjéje a sóskaborbolya (Berberis vulgaris). Virágát a hártyásszárnyúak mellett főleg zengőlegyek (Syrphidae) porozzák be. Rajta fejlődik a sóskaborbolya-bagoly (Auchmis comma) hernyója.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Vlagyimir Megre – A zengő cédrusok
Zene: Zengő együttes (népzene).