VIRÁG(GOMBA) – gomba (családnév, leány keresztnév)
(Fotó: tintahalgomba)
A Virág régi magyar személynév felújítása a Flóra név magyarosítására.
Névnapok: január 8., február 10., július 29., november 24., november 26.
Gyakorisága: a 2000-es években a 13-28. leggyakoribb női név.
A tintahalgomba (Clathrus archeri) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályába, a szömörcsögalkatúak (Phallales) rendjébe, ezen belül a szömörcsögfélék (Phallaceae) családjába tartozó, szaprofita faj.
Egyéb elnevezései: ördög ujjai, polipgomba, virággomba, óriás büdös szarv.
Először 1860-ban Miles Joseph Berkeley brit mikológus
írta le ezt a fajt és adta neki a Lysurus archeri tudományos nevet. 1980-ban Donald Malcolm Dring monográfiája alapján került a Clathrus nemzetségbe és a neve Clathrus archeri lett. Az Archeri nevet az ír mikológus W. Archer tiszteletére kapta, az Anthurus jelentése pedig viráglevél.
Tasmániából származik, de Ausztráliában és Új-Zélandon is őshonos. Észak-Amerikában (elsősorban Kaliforniában), először 1982-ben találták meg, el is terjedt, amit David Arora és William R. Burk mikológusok hivatalosan be is jelentettek. A kutatók szerint egzotikus növényeken átvitt spórákról sikerült elszaporodniuk.
Indiában is elterjedt,Nagy-Britanniában a globális felmelegedés hatására is egyre gyakrabban fordul elő.
Európában először Franciaországban Vogézekben találták 1914-ben. Feltételezik, hogy az első világháború idején a katonai felszerelésekkel, esetleg gyapjúszállítmányokkal érkeztek a távoli vidékekre.
Nyugat- és Közép-Európában (Ausztria, Belgium, Spanyolország, Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Csehország) is terem. Csehországban ezt a fajt először 1963-ban észlelték Prachatice-ben.
Hazánkban is folyamatosan terjedőben van, ma már elérte hazánk északkeleti határát is. Először a hatvanas években fedezték fel a nyugati országrészben.
A Mikológiai Közlemények - Clusiana (1965) szerint 1965-ben még nem észlelték Magyarországon, első tudományos leírása 1967-ben történt. Főleg a nyugati országrészben bukkan fel (Őrség), bár már fotózták a Zempléni-hegységben is.
Leggyakrabban nedves, árnyékos, jól szellőző, kötött-, kissé savanyú talajú lombhullató-, vagy tűlevelű erdőkben, szerves anyagban, korhadó farönkökön, faforgácson, avarban találhatóak meg. Egyre gyakrabban parkokban, kertekben, mulcsozott virágágyásokban, nyílt mezőgazdasági területeken, vagy jó csapadékellátottságú réteken is. Júniustól októberig található meg.
Külleme a gombáktól általában megszokott külsőtől nagyon eltérő. Fejlődése a talajban kezdődik, majd kiemelkedve a talajba kissé besüllyedő, gombafonalakkal (micélium) rögzített, népies nevén boszorkánytojásban folytatódik, melynek felülete sima, és barnafoltos, szürkés-, vagy fehéresrózsaszín burok (peridium) fed. Mérete 2,5-4 cm, magassága 3-6 cm, puha, kissé hengeres, tojásformájú, enyhén nedves tapintású, kettévágva egy kocsonyás rétegben a kemény termőtest rózsaszínes kezdeti stádiuma látható. Éretten a burok (exoperídium) felszakad, és egytőről eredő, 4-8 darab, 5-10 cm hosszúságú narancs- vagy skarlátvörös, feketés mintázatú, polipkarokra emlékeztető képződmények emelkednek ki belőle. A törékeny karok szerkezete méhsejtszerű, kezdetben össze vannak nőve hegyes csúcsuknál, de fejlődésük során szétválnak és csillagszerűen hajolnak széjjel a föld felé. A karok belső felületén sötétzöldes, barnás színű nyálkaréteg (gleba) található, melyben a gomba spórái úsznak.
A termőtest alján fehéres bocskor található, mely a burok maradványa. A burokból egy maximum 2 cm-es "tönkrész" marad.
A spórák hengeres alakúak, hosszúkásak, sima körvonalúak, méretük 3,5-5,5 x 1,5-2,0 µm.
Nemcsak külseje miatt egyedi ez a gombafaj, hanem sajátos szaporodási módja is ritkaságnak számít a gombák között, mivel spóráinak terjesztése nem a szél, hanem a rovarok (általában döglegyek) útján történik. Vöröses színe és rothadó húsra emlékeztető szaga odacsalogatja a rovarokat, melyek a spórákat tartalmazó nyálkából esznek, közben testükre tapad a spóra, amit távozásukkor magukkal visznek. Mivel egyetlen gombát akár több száz rovar is meglátogathat, így a szaporodásnak ez a módja nagyon hatékony.
Nem mérgező, de az ehetetlen kategóriába sorolják élvezhetetlensége miatt. Szaga és íze a rothadó élelmiszerre hasonlít. Kinyílás előtti állapotban, a boszorkánytojás a zselatin rétegtől megtisztítva, felszeletelve, megsütve fogyasztható. A nyers tojásokat néhány országban csemegének tekintik.
Korábban fenyegetettként tartották számon,manapság viszont sikeres szaporodásuknak köszönhetően a világ egyre több területén jelennek meg és terjednek tovább. Veszélyként az urbanizáció, az idegenforgalom, a fakitermelés, a faültetvények terjedésével bekövetkező élőhelyvesztés, valamint a talajszennyezés említhető a legfőbb okokként.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: hasonló fajok:
A Pseudocolus fusiformisnak csak 3 vagy 4 karja van, ezek a karok vékonyabbak, általában nem válnak szét egymástól, hanem a csúcsukon összenőve maradnak.
Az Aseroe rubra hasonló méretű, mint a tintahalgomba, de a spórák a középpont körül helyezkednek el, a karok dombornyomottak, a csúcsuk felől behasadtak, törzse hengeres.
Zene: -