Olaszország kivételével egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában és Ázsiában több alfaja van. Számtalan területre betelepítette az ember szerte a Földön. Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak.
A mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, olyannyira, hogy például a britek verébkészlete az eredeti létszám 3%-ára csökkent. Az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentősen szűkült a faj élettere és állománya:
Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötétszínű; lába sárgásbarna.
Magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra. Nem vonuló.
A mezei veréb agrárterületekhez kötődő madárfaj, amely apróbb rovarokat és gyommagvakat fogyaszt, fiókáit pedig kizárólag fehérjedús sáskákkal, szöcskékkel, hernyókkal, bábokkal, bogarakkal táplálja.
Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva.
- Aki éhes és szegény, az szemtelen és komisz. A lud, melyet kukoricával tömtök, nem az, a kanári sem, melynek cukorral kedveskedtek, a kövér galamb sem, melyet tiszta buzával etettek. Én azonban, a kis szárnyas koldus, aki kopott, barna ruhámban soványan lesem a morzsák alamizsnáját, a telhetetlenség és tolakodás hirébe keveredtem. Furcsa az élet. Pedig hüséges és ragaszkodó is volnék. Télen, mikor a vándormadarak elrepülnek s minden néma, a jégvirágok között csak az én nótám hallik, melyet soktagu családommal együtt állhatatosan csiripelek, az alkotmány bástyáin kivül. Egyszerü ez, mint a nyomoruság panasza és nagyon egyhangu. Körülbelül igy szól: »Csak egy kicsit, csak egy kicsit«.
