A Vera a magyar nyelvben a Veronika önállósult beceneve, de a szláv nyelvekben önálló név, a jelentése hit.
Névnapok: január 13., január 24., július 9.
Gyakorisága: az 1990-es években gyakori, 2000. után nem szerepel a százas listán.
pisztácia J: a Földközi-tenger mellékén honos örökzöld cserje.
Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (Ars Medica) 1570 körül már szerepel a pistacium. Radvánszky Béla Régi magyar szakácskönyvek című munkájában 1753-ból idézi a pisztartzit. Benkő József 1783-ban megjelent Nomenclatura Botanicájában (NclB.) pisztátzia dio a Pistacia vera, Mátyus István Ó és Új Diaetetica című művében 1787-ben pisztácia.
A növény görög eredetű latin pistacia nevéből nemzetközi szó alakult; vö. angol pistache, francia pistachier, német Pistazie, olasz pistacchio. Végső forrása
a perzsa.
A pisztáciamag, pisztáciamandula és pisztáciamogyoró elnevezéseket a németből vehettük át (Pistazienmandel stb.), az összetételek utótagjainak
magyarázó szerepük van, a gyümölcsöt különböztetik meg a termőnövénytől. Egyéb neve az aleppóidió, mely tükörszó, a német Aleppo-Nuß fordításával került a magyarba, és a növény előfordulási helyére (Aleppo, Szíria) vonatkozik. Hasonló szerkezetű a szíriaimogyoró név (R. 1922: Révai). Szintén a németből
került át tükörfordítással, vö. syrische Nuß,akárcsak a pimpermogyoró (R. 1922: uo. < Pimpernuß).
Masztixfa elnevezése is használatos. A masztix a szavannaszerű száraz erdőkben Elő-Ázsiában, Iránban, Közép-Ázsiában élő Pistacia lentiscus ragasztószerül
használatos gyantája. Latin eredetű nemzetközi szó, végső forrása a görög. A görög masztíché szó már Hérodotosznál, Theophrasztosznál és Dioszkuridesznél olvasható, a latin mastiche Pliniusnál bukkan fel. A levelekben cserzőanyagon kívül festék is előfordul. A masztixgyantát nemcsak lakkozásra és illatosítószerként, de közkedvelt, enyhén serkentő hatású rágógumiként is használták, mely kellemes illatúvá teszi a leheletet, fehéríti a fogakat, a fogínyt, és a gyomrot pedig erősíti. A görögök hajnövesztő hatást is tulajdonítottak neki. Szeszes ital is készült belőle masztikhi néven. Lombját a görög lányok a szűzies tisztaság szimbólumaként tűzték ruhájukra.
A pisztáciák olajtartalmú magját a keleti népek már az ókorban nagyra becsülték. Legértékesebb a mediterránban termesztett valódi pisztácia ’Pistacia vera’, ez a 10 méter magasra is megnövő fa. Csonthéjas terméseinek csontárja éréskor magától felnyílik, ez nagyon megkönnyíti a magvak gyűjtését. Pirítva, sózva finom és tápláló csemege. A nemzetség több faját is termesztik, vagy a természetes állományokat hasznosítják. A Pistacia terebinthus magja tartalmazza
a legtöbb olajat, ebből nyerik a valódi terebint-olajat.
A pisztáciafa tökéletes formája miatt ősidők óta a hatalommal megalapozott biztonság jelképe. Hosszú életkora a tölgyhöz hasonlóan az örökkévalóságot szimbolizálta a közel-keleti pogány vallásokban, ezért előszeretettel tartottak istentiszteletet alatta. Az izraeliták azért emeltek oltárt koronája alatt, mert az ősi
teremtmény oltalmában maga a Teremtő nyilatkozott meg számukra.
Mint egzotikus növény, hazánkba eleinte csupán a termése jutott el, ahogy erről Mátyus István tudósít: „A Pistacia fájára nézve ugyan köztünk idegen gyümölts,
de magva a Görög kereskedők által már régen esméretessé lett. Indiákon, Persiában, Syriában rend szerint terem. Sziciliában ’s Frantzia Országnak-is melegebb részein a’ kertekben mivelik… Gyümöltse… mig friss, konyhai haszonra-is gyakran fordittatik; Borju és tyúk-hús mellé, és egyéb étkek leveihez-is fü-szerszám hellyett sokszor tészik. Kár hogy hamar meg-avasul: melly miatt köztünk a’ konyhákon hasznát ritkábban vehetik; hanem inkább tsak a Patikákban tartják bizonyos végekre.”
A pisztáciáról olvashatunk növénytani, orvosi és gasztronómiai művekben. Később azután, a terméstől világosan elkülöníthetően a termő fa is feltűnt a magyar nyelvben, mégpedig útleírásokban.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Grecsó Krisztián - Vera
Zene: Jónás Vera Experiment.
Hang: Jónás Vera Experiment – 2014. augusztus 7., Szimpla kert.
