VÁNDOR(CSEREBOGÁR) – állat (családnév)



májusi cserebogár
(Fotó: májusi cserebogár)




A májusi cserebogár törzseinek elterjedési területei A: V. törzs B: VI. törzs C: VII. törzs (Jermy–Balázs, 1990)
Májusi cserebogár
Melolontha melolontha Linné
Társnevei: Cserebók, cserebüly, mezei cserebogár, vándorcserebogár
Syn: M. vulgaris Fabricius,Scarabaeus majalis Moll,Hoplosternusmelolontha Linné
A májusi cserebogár – a hasonló erdei cserebogárral együtt – talán a legkártékonyabb Coleoptera fajok a Kárpát-medencében. Kártételük teljesen megegyező, ezért sok szakkönyv együtt is tárgyalja a két fajt. Hatalmas szakirodalma van, a védekezési technológiák fejlesztése örökös feladata a gyakorlati növényvédelemnek.
Leírása: A nemző nagytestű bogár, 23–30 mm. Szárnyfedői és előtora vörösek, egyébként színe fekete. Farfedője megnyúlt háromszög alakú, fokozatosan megy át az egyszerűen keskenyedő nyúlványba. A szárnyfedők többé-kevésbé sűrű fehér apró szőrökkel borítottak, ezért a szőröcskék sűrűségétől függően fehéresnek látszanak. A lábak vörösek. A potrohszelvények oldalán élesen határolt fehér háromszög alakú szőrfoltok vannak. A peték lerakáskor csak l,5 mm nagyok, de a talajnedvesség hatására 2–3-szorosra megduzzadnak. Álcái has felé görbült pajorok, jól fejlettek, piszkossárga színűek. Az egyes álcastádiumok fejtok átmérői a következők:
L1 = 2,0–3,0 mm átlag: 2,7 mm
L2 = 3,5–5,0 mm átlag: 4,5 mm
L3 = 6,0–7,5 mm átlag: 6,9 mm
A pajorok analis szelvénye alapján a Melolontha nemzetség jól elkülöníthető: A haslemez utolsó harmadát sörtemező borítja. Ebből a sörtemezőből jól láthatóan kiemelkedik két hosszanti irányú tüskesor. A sorokban a tüskék száma 22–30. A sorok a végbélnyílás közelében kezdődnek, a végbélnyílás körül kissé kiszélesednek, utána ismét szorosabban egymás mellett futnak. Bábja szabad báb, 25–35 mm nagy, kialakulása után világosbarnára színeződik.
Elterjedése: Európában a mérsékelt klímájú területeken mindenütt elterjedt, így a Kárpát-medencében is. Északon Anglia–Svédország– Norvégia déli része a felső határ, déli határai Görögország északi részén húzódnak. Elterjedési területe kisebb mint az erdei cserebogáré. A Kárpát-medencében 7 törzse fordul elő, ezekből három a mai Magyarország területén is megtalálható. Az I. II. III. és IV. törzsek fejlődése 4 éves és a Kárpátokban élnek. Magyarországon az V. VI. és VII. törzsek találhatók. Az egyes törzsek határai természetesen nem merev vonalak, térben és időben mindkét irányban eltolódhatnak, egymást részben átfedik. A tömegszaporodás idején egy-egy törzs területe bővülhet. Vannak ún. tiszta egytörzses területek, vannak kéttörzses vidékek és természetesen háromtörzses területek is.
V. törzs: Dél-Dunántúl, a Balatontól délre, nyugaton a Marcali löszhátig, keleten pedig a Mohácsi szigettől a Balatonig húzódó vonalig, beleértve a Mecsek hegységet és az Ormánságot is, egészen az országhatárig. A Dunántúlon még a Pilis és Gerecse hegységekben van jelentősebb populáció. Az Északi Középhegységben egészen a Bodrogközig, beleértve a Gödöllői dombvidéket is. Egy kisebb populáció a Hajdúságban is él. Győrfi 1957-es térképeihez viszonyítva bizonyos területi növekedés tapasztalható, mindenekelőtt a Hajdúságban (Jermy és Balázs, 1990).
VI. törzs: Gyakorlatilag a tengelici homokot kivéve az egész Dunántúl, és kapcsolódva a Gödöllői dombság, a Börzsöny–Cserhát és Mátra, továbbá a Hajdúság és a Nyírség. Ennél a törzsnél a legnagyobb arányú a terjeszkedés. Győrfy (1957) csak a Nyugat-Dunántúlt, a Mecsek hegységet és a Nyírséget jelöli, a Börzsönyt–Cserhátot–Mátrát fel sem tünteti.
VII. törzs: Ennek a törzsnek változott a legkevésbé a területe. Az 50 évvel ezelőtti adatok Győrfi (1957) és Jermy–Balázs (1990) térképei gyakorlatilag átfedik egymást. A legkisebb elterjedésű törzs. A Balatontól délre az országhatárig, beleértve a Mecsek hegységet is, de nyugati és keleti határai ennek a populációnak közelebb vannak egymáshoz, mint az V. törzs esetében. Állandó populációja él a Hajdúságban–Nyírségben.
A három térképet egymásra helyezve a két- illetve háromtörzses területek jól körülhatárolhatók. Klasszikus háromtörzses terület pl. Somogy és a Mecsek vidéke. Kéttörzses terület a Nyírség–Hajdúság és a Börzsöny–Cserhát hegységek. Az egyes törzsek terjeszkedése napjainkban is folyik, a 90-es évek aszályos időjárása nagyon kedvez ennek a folyamatnak. Tekintettel a faj 3 éves fejlődési ciklusára, nyilvánvaló hogy Magyarországon valahol mindig rajzik a májusi cserebogár. A cserebogár törzsek elterjedési viszonyait Homonnay (1970) vizsgálta részletesen.
Életmódja, jelentősége: A rajzás április legvégén, május első felében várható. A bogarak tömegesen keresik fel az ún. „rajzófákat”, az állományszéleket, magányosan álló fákat, kisebb facsoportokat. A hímek mozgékonyabbak, és ezek jelennek meg először. A rajzás megindulása után egy héttel következik be az 1:1-es ivararány. Ennek ismerete erdővédelmi szempontból fontos. A nemek szabad szemmel jól elkülöníthetők. A hímek csáplegyezője nagyon hosszú, a nőstényeké bunkószerűen kicsi. A bogarak mozgása az alkonyati órákban a legintenzívebb, a faj tömegesen jelenik meg a fénycsapdákban. A nemzők erőteljesen rágják a leveleket, ún. pazarló rágással, meglehetősen nagy karélyokat hasítva ki a levelekből. Kedvenc tápnövényeik a tölgyek (Quercus) de megrágják az Acer, Populus, Salix, Carpinus, Fagus, Castanea és Betula, valamint a gyümölcsfa fajokat is. Akácon szilen és kőrisen nem jellemző. Különösen akkor érzékeny a rágáskár, amikor a még ki sem fejlődött leveleket, a bomló rügyeket eszik meg – ez a tölgyeknél nagyon jellemző. A párosodás után a nőstények a talajrepedésekbe vonulnak és ott lerakják petéiket. A peteprodukció elérheti a 90 darabot is. A petéket kisebb csomókban rakják le. Többször is párosodnak, közben folytatva a lombrágást. A peték a talajnedvesség hatására eredeti méretük többszörösére duzzadnak. A kikelő L1-es stádiumú álcák megeszik a peteburkot, majd bomló szerves anyagokkal, humusszal táplálkoznak, később elkezdik fogyasztani a gyökereket. Az első vedlés a kis pajorok egy részénél még a rajzás évében megtörténik, és ezek L2-es alakban telelnek át először. A kis pajorok másik része csak a következő év tavaszán vedlik először. A második év őszére valamennyi pajor megvedlik másodszor is, és a második telelés már L3-as stádiumban történik. A következő év nyarának végén a nagy pajorok a talaj mélyebb rétegeibe vonulnak és ott bebábozódnak. Még ugyanebben az évben kialakulnak az új nemzedék imágói, általában szeptember–október hónapokra, és az utolsó telet már bogár alakban töltik. Tavasszal a bogár a felszínre ássa magát. A három magyarországi törzs rajzási évei a következők:

V. törzs: 1992–1995–1998–2001–2004–2007– stb.
VI. törzs: 1993–1996–1999–2002–2005–2008– stb.
VII. törzs: 1994–1997–2000–2003–2006–2009– stb.

A pajorok mozgását a talajban több tényező is befolyásolja. Mindenekelőtt a nedvesség, a rendelkezésre álló táplálék és a hőmérséklet. Télen a fagyhatár alá húzódnak. Jelentős horizontális és vertikális mozgást végeznek. Fő kártételük a növények föld alatti részeinek megrágásában jelentkezik. Különösen az L3-as pajorok végeznek nagy pusztítást. Nem ritka, hogy idős fák pusztulnak el pajorrágás következtében. Az Erdővédelmi Figyelő-Jelzőszolgálati Rendszer adatai szerint évente mintegy 3 000 hektár pajorkár, és 20 000 hektár lombrágás kár várható. Ezek az adatok tartalmazzák az erdei cserebogár által okozott károkat is, hiszen a károkozás alapján nem lehet szétválasztani a két fajt. Az erdőtelepítések és erdőfelújítások sikertelenségének sokszor a cserebogár az oka. Többszöri pótlás után újraerdősítés – a költségek gyakran megsokszorozódnak.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Vándor Lajos (költő).

Zene: Demjén Ferenc – Jöjj vissza vándor