• Az uhu madárnév viszonylag késői felbukkanású, csak 1822-től adatolható: „A’ Bagolyoknak külömbféle nemeik vagynak… az Uhu legnagyobb az ö nemekböl” (TESz.). 1840: puhu-bagoly (MTsz.); a népnyelvben uo.: buhu, búhú. Tehát inkább nyelvjárásokban használatosak mássalhangzós kezdetű alakváltozatai. Hangutánzó eredetű szó, a huhog tájnyelvi uhog alakváltozatából. Az uhu szinonimája a szintén hangutánzó buhú.
A tautonímiával képzett lat. szaknyelvi Bubo bubo binómenjelölte madáresetében igen nagy a hasonlóság a különböző nyelvek elnevezései között, szinte minden magyar névváltozatnak akad idegen nyelvi megfelelője; vö. lat. bubo, észt uhuu, baj.-osztr. Buhu, Puhu, port. bufo, ro. buhă, or. puga
u, R. ném. Huhu (KissMad.), ném. Buhuo (VNAE.),ném. Uhu, sp. buho, tör. puhu, fi. huuhkaja (EL.).
A nagy uhu idegen nyelvi megfelelője a ném. Grosshuhu (KissMad.), a R. lat. szaknyelvi Bubo maximus (TermtudKözl. 1887). Ezeknél még jóval korábbról adatolható – szintén hangjával kapcsolatos – nevei: 1533: Ordeito madar és a buegheto madar (Murm.), 1590: ordito madar, ordito bagoly, boegetoe madar (SzikszF.), 1604: ua. (MA.), 1702: huholó bagoly (Miskolczi), 1708: huhogó bagoly (PP.). A legnagyobb európai bagoly, ezért Fábiánnál 1799-ben nagy fülesbagoly, Földinél 1801-ben fejes bagoly, Vajdánál 1841-ben nagy suholy, 1887-ben nagy bagoly, nagy uhu (TermtudKözl.), 1889-ben Chernelnél nagy bagó, nagy füles bagó.
♦ Az uhu vagy nagy fülesbagoly ’Bubo bubo’ Európában és Ázsiában él. Kerüli az emberi településeket, a nehezen megközelíthető sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyeket elszórt fák borítanak A legnagyobb bagolyfajok egyike. Éjjeli ragadozó, nappal sziklarésekben, fák üregében pihen. Madarakon és kisebb emlősökön kívül nyulakat is zsákmányul ejt. Az uhut használják vadászatra.
