TŰZVIRÁG – növény (leány keresztnév)
(Fotó: körömvirág)
A Tűzvirág újabb keletű névalkotás a növénynévből.
Névnapok: július 29., november 24.
Gyakorisága: nem gyakori.
körömvirág J: a fészkesek családjába tartozó sárga virágú dísznövény; Calendula officinalis.
Számos népi neve (körmice, körömke, laposmenta, halottvirág, náthavirág, peremizs, tűzvirág, oláhsárga, borongóvirág, sárgarózsa, kenyérbélvirág, kenyérbővirág, miktika, oláhvirág, peremér, sárgavirág, fülemilevirág) is azt bizonyítja, hogy az ország minden vidékén már a múltban is ismerték.
Melius Juhász Péternél (1578) gyűrűvirág, Diószegi Sámuelnél (1813: OrvF.) kerti peremér néven szerepel. Kassai József szótárában (1833) körömke, körmitze a Calendula officinalis, mert „a’ magva matska és eb’ körmeihezz hasonlít”. A Calendula pluvialis: esőt jelző peremér, mert ennek a növénynek a virága, ha beborul az ég, elég gyorsan összezáródik. Zemplén megyében moktika a neve: „ha egyszer valahová beveszi magát, vetni sem kell, mégis dúsan tenyész”.
A középkorban napvirágnak (heliotropium, solsequium) nevezték, ma is használt francia souci neve a középkori solsequium módosulata: latin solsia, ófrancia soulsie. Ezért nevezte a francia művet lefordító Nadányi János a körömvirágot napraforgónak. Ma is érvényes tudományos Calendula nevét azért kapta, mert valaha azt tartották róla, hogy minden hónap első napján (latinul calendae) virágzik.
A németben koronás, gyűrűs terméséről kapta Ringelblume, Ringelrose, Ringnelke nevét. Hildegard von Bingen gyógyfüves könyvében Ringulának nevezi a XII. században. Ennek megfelelője a magyar gyűrűvirág. Hívják még fülemülefű néven is (1706, 1774: Pápai, 1833: Kassai, 1911: Nsz.; N. ÚMTsz.:Enying | Kassai:
Kolozsvár | SzegFüz. 2: Selye). Kassai József úgy magyarázza az elnevezést, hogy „éjjeli borongására nézt fülemüle fünek mondják, mivel a’ fülemüle éjjelenként adja ki magát szép énekével”. Van valóban borongóvirág társneve is. A Magyar Fűvész Könyv szerzői a „Régi és Népközt forgó magyar nevezetek” között fölsorolt filemilefű helyébe a Butomus umbellatus jelölésére az ernyős elets kifejezést javasolták (1807: MFűvK.). A németben is megvan a fülemüle nevével alkotott botanikai szakszó; vö. Nachtigall, Nachtigallholz, Nachtigällchen. További társneve a macskaköröm [R. 1759:TESz., 1833: N.Kassai (Bodrog Kisfalud); N.
Ethn. 87: Háromszék, Árapatak | MNöv.: Baja]. Számos elnevezésben szerepel az állatok karma. Hasonló névadási szemléletű a német tájnyelvi tükörszó, a
N. Katzennägele és a román unghea pisicii.
Az egyiptomiak azt tartották róla, hogy megfiatalítja az embert. A hinduk templomaikat díszítették vele. A középkor elején ültették kolostor- és várkastélykertekben az Alpoktól északra is.
Hajdan gyógynövény is volt, gutaütöttek fürdetésére használták többek között. Később, a XIX. század első felében mint sáfrányhamisítvány szerepelt az ipari növények között. Kozmetikai és ételreceptekben is előfordul. A sárga sziromlevelet konyhasóval eldörzsölve vaj és sajt festésére használták. Igen élénkítőleg hatnak teakeverékekben, ezért erre a célra is használták azokat. Zúzott és tépett sebek kezelésére, féregűzésre is alkalmazták. Nyugtató és antiszeptikus hatása van. Virágának forrázata megkönnyíti az emésztést; a fogíny gyógyszere is. Virágszirmait kenőcsök alapanyagaként használják teakeverékekbe és lábfürdőhöz egyaránt.
Rokon nemzetség a fokföldi-körömvirág ’Dimorphotheca’, amelynek féltucatnyi faja a Fokföldön él. Fajhibridjei egynyári dísznövények, kertjeinkben is egyre
gyakrabban ültetik őket.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -