TŰZ(FŰ) - növény (családnév)
(Fotó: közönséges gyíkfű)
A közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris), népies nevén toroköröme, torokgáncs, torokvillahin, patikai gyérfű, szilvafű, szilvalevelű fű, tűzfű, békavar, az Ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó Prunella növénynemzetség tagja.
Nevét onnan kapta hogy régen torokgyík ellen gargarizálásra használták.
Eurázsiából származik. Gyakori növény, egész Európában és Ázsiában megtalálható, réteken, útszéleken, legelőkön, erdei tisztásokon.
Kis termetű növény, elérheti a 25–30 cm-es magasságot, de általában jóval kisebb marad. Betegségek, kártevők ritkán támadják meg. A nedves, napos, félárnyékos helyeket kedveli.
Virágai közvetlenül a legfelső levélpár fölött, fejecske formájú végálló virágzatba rendeződnek, kékes-ibolya színűek. Levelei hosszúkás tojásformájúak, szélük ép, vagy fűrészes, a száron keresztben, átellenesen állnak.
Hatóanyagai. Flavonoidok, rozmaringsav, fenol, urzol- és oleanolsav, színanyagok (antociánok), poliszacharidok (prunellin), cserzőanyagok, kumarinok, kis mennyiségben illóolajok, ásványi anyagok és vitaminok.
Alkalmazzák torok-, garat, máj-, szem gyulladás gyógyítására, nehezen gyógyuló sebekre. Vizelethajtó, vírusölő. Hatékony leukémia és bőrrák esetén. Az Európai Gyógyszerkönyvben Prunellae spica néven (Ph.Eur. 7/6. kötet, 2013). van bejegyezve.
A kínai gyógyászatban a máj és az epe fontos gyógynövénye.
Hasonló a hazánkban védett nagyvirágú gyíkfűhöz, de ennek virágai nagyok és a legfelső levélpár a virágzattól távolabb helyezkedik el, valamint az indás ínfűhöz, melynek a levelei a szélükön fényesek.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: G. Hajnóczy Rózsa – Bengáli tűz
Zene: Etnofon Zenei Társulás - Tűz