TÜSKE – növény (családnév)
(Fotó: iglice)
iglice J: lilás virágú, tövises réti törpe cserje; Ononis spinosa.
Jövevényszó, de a szótörténet szerint már igen korán felbukkan a magyar írásbeliségben [1500 k.: yrglicze ’Rannus’(CasGl.), 1570 k.: iglÿcze töwÿs (Ars
Medica), 1578: Melius, 1583: NomPann., 1590: Szikszai, 1595: FK.]. Ettől kezdve minden botanikai szakkönyv, szótár, lexikon említi.
Ismert a népnyelvben is (MNöv.: Baranya, Somogy | NépNyelv. 1943: Hantháza, Madarásztó, Horgos | Kovács: Szigetköz | Ethn. 3: Sorok mellett, Vas megye | MNy. 23: Kunszentmárton).
A nyelvjárásokban használatos gilice, gerlice és igrice változatok a hasonló gilice,gerlice madárnévvel való keveredés eredményei.
Az iglice szláv jövevényszó; vö. szláv iglica; kaj-horvát iglica, szlovén iglica, cseh, szlovák ihlica, lengyel iglica ’Ononis’, melyek az igla ’tű’ származékai. Értelemszerűen egy szúrós, tüskés növényt jelölnek valamennyi nyelvben.
A tövises iglice – mely ágas és tövises szára alapján kapta elnevezésében az előtagot – mai szakirodalmi idegen nyelvi megfelelőire vö. cseh jehlice truitá,
szlovák ihlica třnistá, a nehézszagúiglice pedig cseh jehlice korlí, szlovák ihlica rol’ná.
A gilice tüske nevet 1874-ben a Magyar Nyelvőr hasábjain javasolták a tövises iglic helyett. Maga a gilice – növénynévként is – régóta jelen van a magyar
nyelvtörténetben [R.1500 k.: CasGl., 1706: girlicze tüske (MNy. 2), 1775: gelitzetüske (Csapó), 1783: NclB., 1798:Veszelszki, 1803: Kitaibel, 1807: MFűvK.].
A nyelvjárásokban is megtalálható [SzegSz.: gilicetüsök | Ethn.3: gilicetüske | MNy. 56: gilice | MNy. 23: gelice tövis | FöldrKözl. 22: török gilice („azaz
török tövis, egy anyóka Siófokon azt mondta, hogy a törökök hurcolták ide ezt a csúnya tövist”)]. Az igrictüskében (N. igrictüsök Pallas) lévő igric esetleg
a török ighrenc ’undok’ szóval függ össze, de valószínűbb, hogy az igrice rövidítése. Az eredetibb alak az iglice.
Ezek szerint a madárnévvel való összefüggés csak népetimológiás változtatás eredménye, a hasonló hangtestű madárnév hatására keletkezett a gilice és a gerlice (R: 1807: MFűvK.,1843: Bugát, 1894:Pallas,
1911: Nsz.). A nyelvjárásokban ma is használatos (NépNyelv. 1943: gelice tüsök | Kovács: gellicetövis, gellice | Nyr. 28: gerlicetüsök | MNöv.: gerlicetövis).
A tudományos Ononis spinosa név a görög onos ’szamár’ és a latin spinosa ’tövises’ szavakon alapul. Ennek mintájára keletkezett a magyar szamártövis társnév
A földműves legszívesebben kiirtaná ezt a növényt, mert akadálya a szántásnak. Ez a magyarázata következő hasonneveinek is: ekeakadály [R. 1578: éke akadaly ’felette ers a gykere” (Melius)], N. ekenyűg, eketartófű, ördöggúzs, illetve az ökörgúzs (R. 1578: Melius, 1643:Comenius, 1783: NclB., 1832:Kresznerics, 1843: Bugát, 1867: CzF., 1894:Pallas) társnevének. Tudományos Ononis spinosaneve a növény föld feletti részének jellegzetességét írja le. Az ökörgúzs névnél azonban fontosabb a föld alatti rész, a növénynek ugyanis nagyon erős a gyökere. Megfelelője a németben az Ochsenbrech, vö. még: Ochsenkraut.
Nevezik még tüskés volta miatt istenátkozta tüskének, töviseshemorjának és macskatüsöknek(R. 1899: Nyr. 28; N. Nyr. 29: Alföld) az ’Ononis spinosa’ növényt. Német elnevezése tükörszó: Katzendorn. Néhány állat még ezt a tüskés növényt is szívesen legeli, takarmánynövény voltára utal kecskezanót neve (R. 1895:
Pallas, 1911: Nsz.), valamint a szamár gyönyörűsége (R. 1578: Melius, 1783: NclB., 1793: Földi, 1845: Kováts, 1911: Nsz.; N. SzegSz.). Nyúlcsont (N. Zelnik:
Pusztina) nevét pedig az magyarázza, hogy rendkívül szúrós, bökős növény, a kemény tüskéit hasonlították a csángók a nyúlcsonthoz.
Hazánkban mindenütt előforduló gyomnövény. Frissen birkának és szarvasmarhának jó takarmány.
A gyökeréből készült főzet a népi gyógyászatban hólyaghurut, reuma, vesekő, epekő és bőrbetegségek esetén orvosság. A növény hajtásaiból készített tea vizelethajtó hatású.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Őt is kiszúrta a sok tüske = rajta is meglátszik az idő vagy a sok szenvedés nyoma.
Zene: Tüske zenekar.