TURUL – állat (fiú keresztnév)



 sólyom
(Fotó: sólyom)




A Turul török eredetű régi magyar személynév, jelentése sólyom(féle ragadozó.
Névnapok: március 26.
Gyakorisága: nem gyakori.

turul, turulmadár J. az ősmagyar mondavilágban sas- vagy sólyomféle madár.

• Történeti szakszó. Helynévben már 1237-től adatolható: Turul (TESz.). Köznévként 1282 k.: „Banerium quoque regis Ethele … similitudinem auis habebat, que hungarice turul dicitur” (OklSz.). 1522-ben Wyzesthwrwr, Wyzesthwrol hn. (MNyTK. 86), 1853: torol, toroly, 1882: turuly (TESz.).

Ótörök eredetű szavunk; vö. csag. toγrul, oszm. toğrul ’sólyom’ (uo.). A perzsa togril ’sólyom’ szintén a török nyelvekből való. A magyarban túrul volt
a szabályos fejlemény, de amikor a XIX. század elején az elavult szót felelevenítették, mint az Árpád-törzs totemállatának nevét, a régi írásos adatokat
hibásan rövid u-val olvasták.

A legtöbb magyarázat szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaji sólyommal, a kerecsensólyommal, a szirti sassal, a
szakállas keselyűvel vagy a fakó keselyűvel azonosítható. Hét régi vadászmadárnevünk, a sólyom, az ölyv, a turul, a torontál, a bese, a zongor és a karvaly török eredetű.

♦ A kora középkorban a hunok, avarok és magyarok kedvelt díszítőmotívuma a turul, erről több régészeti lelet tanúskodik. Az ősmagyar mondavilágban a turul
sashoz vagy sólyomhoz hasonló madár, Árpád törzsének totemisztikus szent madara volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyjának álmában egy madár megjövendölte, hogy dicső uralkodók származnak majd tőle. Anonymus szerint a madár „mintegy reá szállva, teherbe ejtette”, míg a krónikakompozícióban csak tudomására hozza, hogy „méhéből patak fakad, és idegen földön sokszorozódik meg” – mivel ágyékából dicső (szent) királyok fognak származni. Az álomjelenet miatt a
születendő gyermeknek Álmos lett a neve, aki népének vezetőjévé vált. Az első írásos változat keletkezésének ideje nem tisztázott, az azonban igazolt,
hogy az Anonymus által feljegyzett történet és Kálti Márk 1358-as Képes Krónikájának szövege is egy régebbi közös forrásra támaszkodik. A turul másodszor a honfoglalás legendájában kap szerepet. Eszerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat, és kezdték széttépni azokat. Egy gyors, bátor turul a magasból támadva megölte az egyik sast. A magyarok elhatározták, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől.

Hosszú idő után a turult a XIX. század végén fedezték fel ismét, mint ősmagyar jelképet. Ekkor már Szent István hagyományainak és az ország területi integritásának őrzőjeként emlegették. Az ábrázolás is megváltozott, a millenniumkor kitárt szárnyú, hazát oltalmazó madár képében születik újjá, koronás és Szent István-kardos turulszobrokat állítottak szerte Magyarországon. A Tatabánya melletti Kő-hegy tetején lévő turulszobor Európa legnagyobb madarat ábrázoló szobra: a kiterjesztett
szárnyak fesztávolsága majdnem 15 méteres. Kézai Simon krónikája szerint a honfoglaló Árpád vezér seregei a mai Tatabányánál győzték le Szvatopluk szláv
fejedelem hadait. A trianoni diktátum után az elszakított területeken ledöntötték, elásták, szétfűrészelték, beolvasztották a turulszobrokat, többségét
még az 1920-as években.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -