tulok J. 1. N., rég. ökör. 2. rég. tulkok: a szarvasmarhát és rokonait magában foglaló alcsalád; Bovinae.
• Helynévben már a XIII. század végétől adatolható: Tulukd (TESz.), 1318-ban „Ad imarginem Tulucmezey” (OklSz.). Köznévként 1395 k.: „Bídens: tuluk” (BesztSzj.), 1519: twlkoth, twlykok (JordK.), 1522 k.: thwlyok (OklSz.); a nyelvjárásokban MTsz.: tujok | ÚMTsz.: tulak.
Ismeretlen eredetű szavunk. A ro. tulúc ’fiatal ökör’ (TESz.) a magyarból átvett.
A latin szaknyelvi Bovinae terminus a lat. bovinus ’ökör’ szóból való. Ennek folytatója a kat. boví ’ua.’ (EL.).
♦ A tulkok (Bovini) nemzetsége a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó nemzetség.
A nemzetségbe tartoznak a tülkösszarvúak legnagyobb ma élő fajai. A leghosszabb faj a kafferbivaly, a legsúlyosabb pedig a gaur.
