A mezei tücsök (Gryllus campestris) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének, a rovarok (Insecta) osztályának és az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjének egyik La Fontaine által megénekelt faja.
2016-ban Magyarországon az „Év rovara”.
Elterjedése:
A mezei tücsök Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-
Afrikában és Nyugat-Ázsiában él.
Magyarországon is gyakori. Napsütötte legelők, rétek, füves domboldalak, vasúti töltések és más száraz élőhelyek gyakori lakója.
Megjelenése:
A mezei tücsök hossza 20-26 milliméter. Szájszerve rágókból áll; ásásra és táplálkozásra alkalmasak. Szárnyai repülésre alkalmatlanok; a hátsó szárnyak kicsik. A rovart zömök, fényes fekete testéről és jókora, sisakszerű fejéről lehet könnyen felismerni. Csápjai hosszúak és vékonyak. Jellemző még a hátulsó comb alsó felének piros színe. A hátsó lábak erősen megnagyobbodtak, izomzatuk erős, hogy ásáskor és ugráskor támasztékul szolgáljanak. E rovarnál a hallószerv nem a fején van, hanem az elülső lábszáron. A tücsök behajlítja lábát, hogy egy hangforrással összehangolja és megállapítsa, honnan jön a hang. A tücskök a ciripelő hangot (tudományos nevén stridulation) szárnyaik összedörzsölésével képzik. Az úgynevezett ciripelő erek, amik kb. úgy néznek ki, mint egy fésű, a szárnyon találhatók, és ezek összedörzsölésével képzi a tücsök a hangot. Az egyik szárny tetejét dörzsölik a másik szárny aljához.
Életmódja:
A hím közismert hangos énekét májustól hallatja, többnyire a maga vájta földi lyuk előtt. Elülső szárnyainak összedörzsölésével ciripel. Éneküket általában
június végéig halljuk, de akár még augusztusban is hallhatóak. A mezei tücsök főként éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. Kifejlett rovarként 3-4 hónapig, többnyire magányosan él.
Szaporodása:
Miután az állatok lárva alakban telelnek át, már kora nyári időszakban ivarérettek. A párzási időszak Közép-Európában májustól júliusig tart. A nőstények petéiket egyenként a talajba rakják. Akár 200 pete is lehet. A petéből való kifejlődéshez 3-4 hét kell, hogy elteljen. A Lárva nyár elején kel ki, növényekkel táplálkozik, és a tél beállta előtt 7-8-szor, tavasszal pedig (mielőtt eléri a felnőtt stádiumot) még kétszer vedlik.
- Fekete frakkunkban a népzenészek vagyunk. Apró nyirettyüinket huzogatjuk-vonogatjuk s akkor a holdfényes tájon olyan muzsika támad, mint a falusi malacbanda távoli cincogása. Szegényes nóta, de ingyen van, sohse tányérozunk. Emellett süketek is vagyunk, mint az ágyu. J. H. Fabre, a tücskök királya kimutatta, hogy semmit se hallunk, még tulajdon muzsikánkat sem. Ez önzetlenségünket bizonyitja, mert csak mulattatunk, de nem mulatunk. Másrészt magyarázza azt is, hogy miért piricskelünk állandóan. Ha meghallanók egyhangu, szomoru zenénket, talán szégyenkeznénk s örökre elnémulnánk.
