galamb J. szürkés, barnás, fehér stb. tollazatú, gyors röptű, erdőben vagy lakott helyeken élő, illetve tenyésztett madár; Columba.
• A magyar galamb szó személynévi származékban (golombos) már 1165 k. felbukkan, köznévként 1372 utáni, 1448 körüli forrásból adatolható: galamb (JókK.), 1395 k.: calamb (BesztSzj.), 1570 k.: galamb (ArsMed.). Változata a népnyelvben a gallamb (ÚMTsz.). Származékai: galambos, galambocska, galambász.
Ez a madárnév az azonos jelentésű lat. columba szó északolasz dialektális golomba alakjából származik délszláv közvetítéssel; vö. szbhv. gòlūb, szln. golob, szlk. holub, or. гóлубъ (TESz.). A X. század előtti átvétel, amikor még a legtöbb szláv nyelvben megvoltak a nazális magánhangzók, s így egy *golomb-féle alak (uo.) került nyelvünkbe, majd nyíltabbá válás révén nyerte el mai alakját.
A szláv eredeti távolabbról rokon a lat. columba ’galamb’ szóval. A latin szó megvan – családnévként – Kolumbusz nevében (lat. Christophorus Columbus,
azaz „Galamb Kristóf”), a nagy felfedező nevén keresztül pedig a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében. A kolumbárium ’hamvvedrek számára való fülkesorokkal ellátott építmény temetőben’. Latin szó (columbarium), tkp. ’galambdúc’ a columba ’galamb’ nyomán. Az elnevezés ókori eredetű, és hasonlóságon alapul.
A galambot a szláv nyelvekben régi közös névvel illetik, az ószlávголoбьfolytatói mindegyikben megvannak.
A galambtenyésztésben használatos kifejezés a hím galamb, nőstény galamb, galambfiók, gerle, tuba, tubica. Ez utóbbi kettő és a tubi, tubu végződései különböző kicsinyítő képzőknek felelnek meg. A legkorábbról, 1666-ból adatolható a tuba; N.MTsz.: tubi, tubica, tubu | Nyr. 2, 5 és 6: tuha.Valószínűleg német eredetű; vö. ófn. tuba, kfn. tűba ’ua.’ (KissMad.). Alnémet jövevényszóként megvan az észtben is a tuvi ’ua.’ madárnév (uo.). A tubicám ’galambom, kedvesem’ jelentésű.
A székelyes csángó hulub a ro. N. hulub ’galamb’, a porumbica a ro. porumbiţă’ua.’ (uo.) átvétele. Téglás, téglás-hátú a neve az olyan galambnak, amelynek a hátán színes foltok vannak (MTsz.).
Gyakran átvettük egy-egy állat idegen nevét fordítással vagy részfordítással, elsősorban a németből, illetve az angolból; vö. szirti galamb < ang. rock
pigeon, ném. Felsentaube ’Columba guinea’; szenegáli galamb < ném. Senegaltaube ’Streptopelia senegalensis’; fokföldi gerle < ném. Kapturteltaube ’Streptopelia capicola’; fokföldi törpegalamb < ang. small cape dove, ném. Kaptäubchen ’Onea capensis’.
A magyar galamb név több település nevében szerepel, pl. Galambok, Galambos (Kárpátalja), Galambod, Nagygalambfalva (Erdély) és Galambóc (Szerbia). Szólásaink gyakori szereplője, pl. Szegény úrnak galambdúc a mészárszéke. Senkinek sem röpül szájába a sült galamb. Tiped, tapod, mint a tojó galamb. Szereti, mint a galamb a búzát. Szelíd a galamb, mégis van epéje.
♦ A galambfélék (Columbidae) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe tartozó család. Többnyire jellegzetesen búgó hangúak. Szinte az egész Földön elterjedt, az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálható madarak. Azon ritka madarak közé tartoznak, amelyek tejjel táplálják fiókájukat. A begyükben képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. Az európai kontinensen élők szinte mindegyike költ a Kárpát-medencében: szirti galamb ’Columba livia’, házigalamb ’Columba livia domestica’, kék galamb ’Columba oenas’, örvös galamb ’Columba palumbus’, balkáni gerle ’Streptopelia decaocto’, vadgerle ’Streptopelia turtur’.
A házigalamb, különösen a fehér színű, a békét szimbolizálja. A békegalamb (elsősorban Picasso grafikái nyomán) a háborúellenes mozgalom jelképévé vált.
Az ókori Mezopotámiában a galamb Istar anyaistennő szent madara volt, és a szerelmet és termékenységet szimbolizálta. Szíriában ebben az időben szintén
szent állatnak számított, egyáltalán nem fogyasztották, és súlyosan büntették azt, aki megzavarta a madarakat. Az ókori Görögországban a galamb Aphroditének,
a szépség és a szerelem istennőjének volt a szent madara. Japánban a galamb megjelenése mind a mai napig szerencsés előjelnek számít. Sokszor előfordul
a Bibliában. Legismertebb az olajágat csőrében hozó madár, amely jelezte Noé számára az özönvíz végét. A zsidó kultúrában a szerelem jelképe is volt. A
kereszténységben a Szentháromság harmadik személyét, a Szentlelket többnyire fehér galamb formájában ábrázolják. A Szentlélek hivatalos szimbólumává 325-ben, a niceai zsinaton választották meg. Mindezek ellenére a galamb sokáig elsősorban élelem volt. Az ókorban olyan értékes volt a húsa, hogy a zsidóknál például a bárány mellett a galamb volt a másik szent áldozati állat. A középkorban is sokfelé fogyasztották.
A galamb turbékolása, búgása árvaságot, elhagyatottságot, boldogtalan szerelmet juttathat eszünkbe, mint Petőfi találóan írja:
Csak ne volna galambok búgása!
Ebben fakadt bánatom forrása.
Mert ha látom szép páros voltokat,
Megsiratnom kell árva voltomat.
A népdal szerint
Akkor szép az erdő mikor zöld
Mikor a vadgalamb benne költ.
Költés alatt a hím a közelben búg. Augusztus felé a fészekaljak, öregekkel vegyesen, csapatokba verődnek, s a mezőket, réteket látogatják, különösen a
repceföldeket s a vetést, mert táplálékuk elsősorban gabonából, veteményből, magvakból áll. A termesztett növények magvai mellett a vadbükkönyt és dudva
magvakat is szeretik. Nem vetik meg a fenyőmagot, makkot sem.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Arany János – Tengeri-hántás (Tuba Ferkó).
