TÖVIS – növény (családnév)
(Fotó: acat)
acat, aszat J: bogáncsszerű tüskés gyomnövény; Cirsium.
A XVI. században Fuchsius munkájának (1542) magyar bejegyzései között az aszat, niül pare a ’Sonchus aspera’ neveként bukkan föl. Baróti Szabó Dávid 1779-ben kiadott Paraszti majorság című művében, majd Kisded szó-tárában 1784-ben az aszat ’gyom, hasztalan fű’, az aszomány ’bizonyos fű’ jelentésű. 1794-ben (Takáts), majd 1807-ben (Márton J. szótára) szerepel ismét. Kassai Józsefnél (1833) aszott, Ballagi Mór szótárában (1867) aszag, aszat. Alakváltozatai a nyelvjárásokban
a tájszótárak (MTsz., ÚMTsz., SzegSz.) adatai szerint: aszat (Hont megye, Sopron és Vas megye, Tisza és Ipoly mentén), acat, aszot (Vas megye, Vésztő,
Jászladány, Berettyóújfalu), aszott (Hugyag, Alföld, Őrség, Kemenesalja, Szilágyság, Vas megye), acat (Alföld);
származékai: oszotka (Zemplén megye), aszotka (Debrecen, Tiszavasvári, Tiszabercel) kicsinyítő képzővel, aszatöviss (Udvarhely), oaszëtt (Alsóőr), oaszott (Őrisziget). Acat-kóró a növény szára.
Az aszatos szó azt a vetést jelenti, amely telve van gazzal, az acatolás az ilyen gyom irtása; az aszag ’szemét, holmi aszott gyimgyom’ jelentésű 1862-ben
(CzF.). A Pallas lexikon (1893) szerint az aszott, N. acat igenévből főnevesített növénynév. Az aszik ige származékaként magyarázták többen is, ám a terminus szláv jövevényszavunk. (Csak az aszott és az aszomány alakváltozat jött létre ebből az igéből, mégpedig népetimológiai átalakítással.) Már a CzF. Szótár említi a cseh és szerb oszek elnevezést. Továbbá bolgár, szlovén, szlovák és orosz megfelelői vannak hasonló jelentéssel. A szláv ’hegye, éle valaminek’
jelentésű os- tő származékai. A magyarban az acat alakváltozás affrikálódással keletkezett.
A mai nemzetségnév, a Cirsium ógörög eredetű növénynév, tüskés növényt jelöltek vele. A Dioszkuridésznél szereplő görög kírszion, a Pliniusnál olvasható
latin cirsion a ’visszér’ jelentésű görög kirszosz, krisszosz szó alapján jött létre, és arra utal, hogy a jelölt növény a visszeres lábú betegek gyógyszere volt.
Az acat német neve Kratzdistel, azaz ’karcolóbogáncs’.
Számos népnyelvi elnevezése van nyelvünkben az acatnak; egyes vidékeken gordon, juszop, másfelé zablapu, zabtövis a neve, de hívják (tévesen) mácsonyának is, a Csallóközben mácsonyatüske, a Szigetközben egyszerűen tüske. Diószegi Sámuelnél bárcs (OrvF.). A tüskés szántóföldi gyomnövény jelölőjeként Erdélyben egész sor heteronima használatos, többnyire szóföldrajzi egységekbe tömörülve: acat, szúrós acat Nagyszalontán és a Bánságban, illetve keleten Gyergyóban és Moldvában, tövis, tövisburján, tövisvirág, búzatövis, muszkatövis az Érmelléken, Szilágyságban és Kalotaszeg nyelvjárásaiban. A nyershegyes Bihar északi részén, a szúróka a Szamosháton terjedt el. A csipke, csipkevirág Háromszéken és Csíkban, a gécsa Bihar déli felében alkot zárt földrajzi egységet. A bojtorján, szúrós bojtorján és a bogáncs, bogáncsvirág, bogáncskóró szórványosan bukkan fel. A Maros és Küküllők vidékén elterjedt a románból átvett palanyida is. Szintén a románból való a szkáj, szájka és kovrádzs. Erdélyben nevezik még állatneves összetétellel is: szamárcsipke (R. 1899: Nyr. 28; N. Szabó–Péntek:
Csíkszentimre | MNy. 4: Réty | NépismDolg. 4: Gyimesbükk | Ethn. 87: Háromszék, Árapatak), illetve szamárszúró (N. Szabó–Péntek: Gyergyószárhegy) néven ismert a mezei aszat.
A szamártövis ’Cirsium vulgare’ jelentéssel a népnyelvben Erdélyben (Szabó–Péntek: Gálospetri | Vajkai: Borsa) használatos. Ez a tüskés, szürke, igénytelen, különösen szúrós növény nevét onnan kapta, hogy legfeljebb szamártakarmányként hasznosítható. A németben szó szerinti megfelelője az Eselsdistel. Vas megyében a Cirsium vulgare farkastüske (R. 1896: Pallas, 1911: Nsz.), az ökörlevél Cirsium canum’ Bánffyhunyadon használatos nyelvjárási név. Szintén ez a növény az ökörnyelv Erdélyben (Péntek–Szabó: Gyerővásárhely, Inaktelke, Nádasdaróc, Szucság). A német R. wild Oschsenzung, Scharfochsenzung (Erlanger Herb.), Ochsenzungenkraut ’ua.’, Ochsenzunge (DWb.) és a magyar név szó szerint egyezik.
Tükörszóval állunk szemben a román limba boului ’Cirsium canum’, a cseh R. wolowy yazyk plany ’ua.’, lengyel R. wolowy iezyk ’ua.’, szlovák planý wolowý jazyk (szó szerint a Márton József művében szereplő vad ökör nyelv fű megfelelője), wolowý gazýček esetében is, és ezeket nem a különböző nyelveket beszélők gondolkodásának analóg volta hozta létre. Mind a latin buglossos ’nagynyelvű, tulajdonképpen ökörnyelvű’ szóra vezethetők vissza.
Már Pliniusnál olvasható a buglossos növénynév, mely a Dioszkuridésznél is szereplő görög bouglosszosz, bouglosszon ’ua.’ (< görög bousz ’tehén, ökör’ és glossza ’nyelv’) átvétele.
A középkori füvészeknél szerepel a latin lingua bovis is. Az elnevezés alapja a növény érdes, durva és nyelv alakú levele.
Gabonában gyakran nagyon elszaporodik, bóbitás magjáról könnyen és nagymértékben sokasodik. Ha sűrűn nő, a vetést egészen elnyomja, a kévébe kötözéskor kellemetlenül szúr. A fészkesek családjába tartozó hatalmas nemzetség mintegy százhúz fajjal. Legelterjedtebb a mezei aszat ’Cirsium arvense’ és a közönséges aszat ’Cirsium vulgare’.
Az Ethnographia 1892. évi évfolyamában az olvasható, hogy Vas megyében a haszontalan gazt fiatal teheneknek szokták kigyomlálni. De adják Erdélyben baromfinak is, erre bizonyíték a Cirsium canum pipehízlaló neve (N. Szabó–Péntek: Sóvárad). Ott hasznos növény ebből a szempontból, a háziszárnyasokkal etetik.
A mezei aszat az egyik leggyakoribb gyomnövényünk. Gyökértarackjaival 3 méter mélyen is behatol a talajba. Ezért az ördöggyökér névvel illetik. A gyökér
rügyeiből hajt ki a legkeményebb telek után is. Kétlaki növény, június közepétől egészen októberig hajtja virágait, levelei tövises fogasak. Mintegy ötezer
bóbitás kaszattermésének nagy részét élősködő lárvák pusztítják el. Marad azonban éppen elég mag így is, amely ejtőernyő módjára messzire repül. Vegyszerekkel és mélyszántással nagy nehezen kipusztítható. Korábban a gabonatáblákból egyenként irtották, „böködték” egy egyszerű szerszámmal, a „tüskeböködővel”.
A halovány aszat ’Cirsium oleraceum’ sápadt, puha felleveleiről kapta nevét. Nedves rétek, lápok, árkok, patakparti növényzetek, ligeterdők növénye. Rétekben nedvességjelző. A medvesaláta ’Cirsium erisithales’ (N. NépismDolg. 4: Gyimesbükk) az enyves acat nyelvjárási társneve Erdélyben.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Kepes András - Tövispuszta
Zene: Solti Károly - Nincsen rózsa tövis nélkül