TORKOS(MADÁR) – állat (családnév)



tarajos sül
(Fotó: tarajos sül)




Csupasz nyakú, döggel élő nagy ragadozó madár; Aegypius monachus.
A barátkeselyű régi latin neve Vultur monachus. Ennek tükörfordítása (akárcsak a ném. Mönchsgeier /Brehm/) a tudományos barátkeselyű terminus. A TESz. szerint 1891-ben fordul elő először (AkÉrt. 2), ám már tíz évvel korábban, 1881-ben Lovassynál felbukkan a név (TermtudKözl.).
A régiségben eleinte torkosmadár (R. 1533: torkus madar /Murm./, 1577: torkos madar /KolGl./) néven emlegették, a madár falánksága miatt. A szaknyelvi lat. Aegypius genusnév a gör. aigypiósz ’keselyű’ név folytatója. A lat. monachus fajnév szintén görög eredetű; vö. gör. monachósz ’magányos, szerzetes’.
Népnyelvi neve a barna-, csuklyás-, kéknyakú keselyű, néhol galléros sas (Tisza melléke). Neveiben a jelző sötétbarna nyaki tollazatára utal, nyakát barátcsuklyához hasonlatos tollgallér övezi. Erre utal galléros sas, barnanyakú keselyű (Chernel), csuklyás keselyű (Nom.; N. Erdély /ÚMTsz./) és galléros sas, ném. Kuttengeier (VNAE.) neve is. A barnakeselyű (R. 1841: Vajda) a fr. vautour brun ’ua.’ tükörfordítása, megvan a németben is a brauner Geier (uo.). Szintén a tollazat színére utal a szürkekeselyű és a feketekeselyű, illetve az ang. cienereous vulture ’hamuszürke keselyű’, black vulture, sp. voltor negre (KissMad.), sp. buitre negro, or.гриф чёрный(EL.), azaz ’fekete keselyű’ elnevezése. A fakókeselyű ’Gyps fulvus’ népnyelvi nevei: szőke, fehérfejű, meztelennyakú, kopaszfejű, fehérnyakú, pelyhesnyakú, gyapjasnyakú keselyű; griffmadár. A szakállas saskeselyű ’Gypaëtus barbatus’ állán fekete, valóságos szakállt visel.
A barátkeselyű (Aegypius monachus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, a vágómadárfélék családjába tartozó Aegypius egyik faja. Testhossza 100–110 centiméter, szárnyfesztávolsága 250–300 centiméter közötti, testtömege pedig akár 7–12 kilogramm is lehet. Feje csupasz, tollruhája sötétbarna. Igazi dögevő, csak nagy ritkán zsákmányol mormotát, teknőst vagy gyíkot. Gallyakból, fára készíti fészkét. A fészekalja egyetlen tojásból áll, melyen 53–55 napig kotlik. A fiókáról további négy hónapig gondoskodnak a szülők. A barátkeselyű Dél-Európában, főleg Romániában, Szerbiában, Boszniában, Bulgáriában, Kis-Ázsiában honos. Észak-Afrikában ritka. Közép-Európában Erdélyben és a Fruska-Gora hegységben fészkelt. A fakókeselyű csőre erősebb, nyaka vékonyabb és hosszabb, feje keskenyebb és kisebb, mint az előbbié, s gyapjas pelyhekkel borított; a csüd rövidebb a középujjnál, és félig tollas.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Torkos László (költő).

Zene: Torkos József (nóta).