TÖMPE(KESZEG) – állat (családnév)



 domojkó
(Fotó: domojkó)




Nyúlánk testű, nagy fejű, öblös szájú hal; Leuciscus.
1794-tõl adatolható halnevünk: tomojko ’Albula’ (Grossinger), 1801: tomolykó, timalykó ’Salmo thymallus’ (Földi), 1863: timalkó ’ua.’, tomojkó ’Squalius dobula’ (Heckel), 1867: tomolkó,timalykó (Ballagi), 1868: tomojkó dobáncs (Kriesch), 1884: domolykó ’ua.’ (Nyr. 13); N. Ti.: damajkó |Jankó: domojkó | ÚMTsz.: tomojkó, tumujkó | MTsz.: timalykó, tomolkó | MoH.: domi, domojka, domorkó, domoskó | Dankó: tomalkó.
A mai domolykó szaknyelvi terminus minden bizonnyal Herman Ottó gyűjtéséből származó, eredetileg nyelvjárási szó. A pénzes pér latin Thymallus nevéből származó timalkó (zászlós timalkó) elnevezésből alakult újabb halnév (a névátvitelre a timalkó< Thymallus ’vad csombor’ növénynév is jó példa). A szótörténet szerint a domolykó régi alakjai mind t-vel kezdődtek. Ezek egymás mellett élése a tájnyelvekben még ma is megfigyelhető. A pér latin neve egyébként virágillatából fakad, latin nevének mintájára „St. Ambrosius püspök virághalnak nevezte” (Hal.Lapok 1883). Chyzer Kornél azt írta 1863-ban (Heckel fordításában): „Ott, ahol tudtommal magyar elnevezéssel még nem bírtunk, magam csináltam és pedig olyformán, hogy rendszerint a nép által használt elnevezést fogadtam el tudományos nemi névnek.” A magyar halnevet átvette a szlovák; vö.: tmol’ka, tomolka (Fe.).
Nagyfejű hal (R. 1533: nag feo hal /Murm./, 1794: nagy-fejü hal /Grossinger/, 1887: nagyfejű hal, nagyfejű keszeg /HalK./; N. U.) társnevének esetében a domolykó feltűnően nagy feje a névadás alapja. A latin szaknyelvi Leuciscus cephalus binómenben a lat. cephalus fajnév (< gör. kephalé ’fej’) ugyancsak e hal nagy fejére utal, akárcsak mai szaknyelvi fejes domolykó, illetve holl. dikkop, ném. Dickkopf, Breitschädel, or.голавль(EL.),szbhv. Glavo (RF.)elnevezése. Hasonló a nyelvjárási tömpekeszeg (R. 1887: HalK.; N. MTsz.) neve is. A törő (uo.) ugyancsak a nagy fejű, széles homlokú domolykó igen szűk elterjedtségű tájnyelvi neve.
Keling (1887: keling, telen, telény /HalK./; N. Hal. 33: keling | Vutskits: telén, telea, telény Keszthely | Gyurkó: telen) népnyelvi terminusa a kele halnévvel függ össze. A lógya (R. 1887: lógga /HalK./; N. MTsz.) jövevényszó a németből; vö. ném. Lauge ’keszegféle’ (NWbdS.). Dunafehérhal (HalK.) nevét Komáromban jegyezte föl Herman Ottó, de ma is használatos elnevezés a Szigetközben: dunafehér (K.). Az Őrségben fejjiérhal ’fejes domolykó’ (VasiSz. 1966: 3).A szigetközi nyurgatomoly (K.) elnevezés a hal testének megnyúlt formájára utal. A sütő (R. 1887: HalK.; N. Gyurkó, MTsz.: ua. ’domolykó’ | MÁSz.: süttyő ’karikakeszeg’) terminussal kapcsolatban annyit tudunk, hogy „a halászok a maradék halat sütőnek mondják” (HalK.). Hogy a forrásokban miért éppen ennek a két halfajnak a neve, nehezen magyarázható. Talán a halászok a drágább halakat beszolgáltatták, illetve eladták, és a maradékot vihették haza megsütni. Az egérfogó (Nyr. 13) tájnyelvi név, Herman (HalK.) megismétli Petényi kézirata alapján. A németben is megvan a Mausefresser (EL.), azaz ’egérzabáló’ terminus. Tiszafüred környékén egérkapó, „mert bekapja az egeret is”, és kövesdi potyka néven (Harka) emlegetik.
A nyúldomolykót ’Leuciscus leuciscus’ (R. 1887: HalK.; N. K.: nyútomoly) rendszerint összetévesztik a fejes domolykóval. Más neve, népi elnevezése nincs, ezért hívhatta segítségül a halrajzi szakirodalom a német elnevezést, tükörfordítással átvéve a németből; vö. Hasel, Häsling ’ua.’ (DWSach.). E hal fehér színére utal számos idegen nyelvi elnevezése.
A hengeres testű, nagy fejű domolykó Európában és Kis-Ázsiában fordul elő. Bár szereti a tiszta, magas oxigéntartalmú vizet, jól alkalmazkodik mostohább körülményekhez, így a mi folyóinkban is gyakori. A domolykó előfordulását a Balaton északi partvidékének patakjaiból Entz Géza és Sebestyén Olga 1942-ben megjelent könyvükben említik. Rendkívül falánk, igazi mindenevő, a ragadozókhoz hasonlóan kis mértékben ugyan, de télen is táplálkozik. Hosszú életű faj, akár 12–14 éves kort is megérhet. Kedvező körülmények között 6–8 kilósra is megnő, nálunk azonban a 3 kilósak már ritkaságnak számítanak. Húsa erősen szálkás, csak megfelelően elkészítve élvezhető.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Tömpe István.

Zene: -