TOMPA(DÍSZBOGÁR) – állat (családnév)



 ametiszt tompadíszbogár
(Fotó: ametiszt tompadíszbogár)




Meliboeus amethystinus ( Olivier, 1790) ametiszt tompadíszbogár.
A díszbogárfélék (Buprestidae) a bogarak (Coeloptera) rendjébe és a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család.
Jól repülő, fémes fényű, közepes vagy nagy testű, hosszúkás testalkatú rovarok. Fajaik többsége a trópusokon él. Nevüket fényes, irizáló színükről kapták. Ez az egyik legnagyobb bogárcsalád, 450 nem mintegy 15 000 faja tartozik ide. A mérsékelt égöv alatt sem hiányoznak, de fajszámuk észak felé fokozatosan csökken és fémes külsejük kevésbé feltűnő, mint a trópusi példányoké. Magyarországon kb. 120 fajuk él, ez nem éri el az összes ismert bogárfaj 1%-át. A nagyobb és különlegesebb színezetű példányok a rovargyűjtők kedvenc célpontjai.
Formájuk a hengeres vagy hosszúkás alaktól a Tojás alakig terjed, hosszúságuk 3 mm–100 mm között van, bár a legtöbb faj kisebb 20 mm-esnél. Ragyogó színekben pompáznak, amik gyakran bonyolult mintázatokban jelennek meg páncéljukon. Az irizálást, ami ezekre a bogarakra jellemző, nem az Exoskeletonon található Pigmentek okozzák, hanem a kültakarójuk finomszerkezete, ami a fény egyes hullámhosszait bizonyos irányok felé tükrözi vissza. Ez ugyanaz a hatás, ami a CD-lemez hátuljának szivárványszíneit okozza.
Fehér vagy sárgásfehér színű lárváik vakok és lábatlanok. Közül sokan farontó életmódot folytatnak: keresztülrágják magukat különböző növényi gyökereken, fatörzseken, szárakon, leveleken, a fűféléktől a fákig terjedően. Egyes fajok a pusztuló faágakat, mások az élő fát részesítik előnyben; utóbbiak némelyike komoly gazdasági kártételre képes. A lárvák csápjai három ízűek, alsó ajaktapogatóik hiányoznak (ebben térnek el a
cincérlárváktól).
Két jellegzetes típusuk van: a lapított testűeknél az első tori szelvény korong formájú, a második-harmadik átmenetet képez a vékony potrohszelvényekbe,
melyek közül az utolsó egyszerű lekerekített; a majdnem hengeres testűeknél az első tori szelvény nem annyira lapított, kiszélesedett, a többi szelvény pedig megközelítőleg kör keresztmetszetű, az utolsó potrohszelvényen két erősen kitinizált, hegyes toldalékkal.
A családra általában nem jellemző az ivari dimorfizmus, kivétel például a
magyar virágdíszbogár (Anthaxia hungarica).
Bábozódásuk a kéregben vagy a farészben történhet. Röpnyílásuk jellegzetes szabálytalan ellipszis formájú, melynek felső íve sokkal laposabb az alsónál; néha a csúcsával lefelé fordított, lekerekített háromszög, de csak kevés fajnál kör alakú. Az imágók gyors röptű, a fényt és a meleget kedvelő bogarak.
Néhány magyarországi fajuk:
Bronzos díszbogár (Aurigena lugubris)
Fekete díszbogár (Capnodis tenebrionis)
Fekete virágdíszbogár (Anthaxia quadripunctata) (Linnaeus, 1758)
Málna karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus)
Kanyargós díszbogár (A. cinctus)
Zöld karcsúdíszbogár (Agrilus viridis)
Hársfadíszbogár (Lampra rutilans) (Fabricius, 1777)



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Tompa Mihály.

Zene: Tompa Aff (Kassa).