TENKELY – növény (családnév)
(Fotó: tönköly)
tönköly J: hosszú, laza kalászú, ma már csak elvétve termesztett búzafajta; Triticum spelta.
A XV. század elején (1413–1421) Buda német polgárai a piacon árulták a tönkölyt. Okleveleink a tönkölyt a XV. század végén, 1498-ban említik: „…auena et spelta vulgo Tenkel” (II. Ulászló törvényében). A Strassburgi ősnyomtatvány XVI. századi magyar bejegyzései között „De spelta – thenkel.” 1545-ben teonkeoli (OklSz.). Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (1570 k.: Ars Medica) Tenkel, Clusius pannóniai flóraművében (1583: NomPann.) és Kamerarius Herbariumában (1596: KamHerb.) a tenkoly ’Zea’. Szenczi Molnár Albert 1604-ben szótározta: Tenkoely (Zéa alatt). Benkő Józsefnél (1783: NclB.) tönköly, Diószegi Sámuel
Orvosi Fűvész Könyvében (1813: OrvF.) a „Tulajdon Fajnevek (Nomina Trivialia)” sorában tönköj. Szatmárban tenkely, a palócoknál tönköly, néhol tönke búza alakban ismert.
Német eredetű szó nyelvünkben, a bajor-osztrák Dinkel, középfelnémet dinkel ~ tinkel ’Triticum spelta’átvétele. Az új német név átvételével a peremvidékekre
szorultak a tönkölynek a búzához kapcsolódó jelzős elnevezései, mint a szálkás búza, veres búza, kásabúza, piros alakor. A tönköly név esetében érdekes
hasonlóság áll fenn a’Triticum dicoccum’ tönke nevével. Ez a legrégibb olyan búzát jelöli, amelynek szántóföldi termesztéséről tudunk. Az ókor elején már
az alakor és a kecskebúza ’Aegilops speltoides’ hibridjét termesztették. Ez a nagyobb kalászú és magú gabonafaj volt a tönke, a durumbúza. Szintén több
ezer éves a tönköly, a tönke és az Aegilops squarrosa keresztezése.
A közönséges búzánál tehát fiatalabb faj a tönköly. Az archeológiai leletek tanúsága szerint a neolitikumtól kezdve a Prut és a Dnyeszter közötti területen
termesztették a tönkölyt. Növekedett a jelentősége a bronzkorban, nem tűnt el a vaskorban és a későbbi korokban sem. A legfontosabb ókori búza volt a régi
Egyiptomban és Görögországban, termesztése azonban később jelentéktelenre csökkent. A Közel-Kelet félsivatagos területein, ahol a búza termesztése sikertelen volt, ősidők óta a mezopotámiai eredetű tönkölyt vetették, amely olcsó, közkedvelt termékként előbb Róma, majd a germán népek nemzeti gabonája lett. A Vesta-szüzek napi áldozatához szükséges far pium, azaz szent iszt belőle készült. A leggyengébb talajon, a legmostohább körülmények között is jó terméshozamú. A kártevőknek kiválóan ellenálló ősi faj egyetlen hibája, hogy a pelyvák közé záródott szemeket hántolással kell kiszabadítani. Manapság újra nagyban kezdik termeszteni számos előnyös tulajdonsága miatt.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Tenkely Miklós – A vásár (széppróza)
Zene: Tenkely Dániel – Pomázi Fúvósok