A sörtés armadilló vagy más néven nagy szőröstatu, az emlősök osztályának, a páncélos vendégízületesek rendjébe, ezen belül az övesállatok családjába tartozó faj. Az állat a Chaetophractus nem típusfaja. A nembe még két másik faj tartozik. A nemhez a hatöves tatu áll a legközelebb.
Előfordulása:
A nagy szőröstatu Dél-Amerika déli részén félsivatagok, pampák és ritkás erdőségek lakója. Főként Argentínában, valamint Bolívia, Chile és Paraguay egyes részein fordul elő. Az elterjedési terület 2,53 millió négyzetkilométer, de az egyedsűrűség ismeretlen. Uruguayban a hasonló éghajlat ellenére nem honos, itt a Rio de la Plata jelent korlátot. Tűzföldre 1982-ben telepítették be élelemforrásként, gyorsan elszaporodott. Alkalmazkodóképessége és az éghajlatváltozás miatt terjeszkedik, de nem olyan gyorsan, mint a többi armadilló.
Megjelenése:
Az állat fej-törzs hossza 26-34 centiméter, farokhossza 9-17 centiméter, és testtömege 1-3,9 kilogramm, átlagban 2,4 kg. A fogságban élő példányok általában nehezebbek, mivel hízásra hajlamosak, és a felesleget zsírként raktározzák. Ezzel a testsúllyal a legnehezebbek a Chaetophractus fajok között.
Feje rövid és széles, és jellegzetes fejpáncélt visel. A fejpáncél 6 centiméter hosszú, a szem mögött 6 centiméter széles. Háromszög alakú, elér az orrhegyig, és követi a fej formáját. A fejpáncél hasznos, amikor az állat a föld alatt kutat lárvák után. Füle tölcsér alakú, és 2,4 cm hosszú. Testét az övesállatokra jellemző páncél fedi, ami a lábak tövéig ér. A vastag páncél lapocskái a váll fölött övszerű csíkokba rendeződnek; ez a kemény szarupáncél hasznára van az állatnak ásás közben, és megvédi őt a ragadozókkal szemben. A nyolc öv között húzódó bőr biztosítja az armadilló mozgékonyságát. A páncél kis lapocskákból áll, amelyek együtt laposnak látszanak. További védelemként a nyakat és a farkat is hasonló övek fedik. Az állat hátán gyér a szőrzet. A lapocskák közül felmeredő szőrszálak hátul, az armadilló végtagjain érik el a legnagyobb sűrűséget.
Lábai rövidek. Karmai 1,5-2,5 cm hosszúak és hajlottak, ásásra és a földbe kapaszkodásra alkalmasak. Orra a talajszemcsék közül is képes kiszűrni az oxigént azok belégzése nélkül.
A sörtés armadilló látása a többi övesállathoz hasonlóan fejletlen. Szemének ideghártyája nem tartalmaz csapokat, így az állat nem lát színeket. Az odújuknál megzavart nőstények morognak, a szopós kölykök a macskához hasonlóan dorombolnak. A sörtés armadillók röfögésükről ismertek.
Életmódja:
A sörtés armadilló éjjel is és nappal is aktív. Leginkább éjjel mozog, de ha nem talált elég táplálékot, akkor nappal is folytatja a táplálékkeresést. Többnyire egyedül, vagy párosával jár. Az ásó, földlakó életmódot jelzik karmai, és lélegzőrendszere, ami lehetővé teszi, hogy a talaj részecskéi közül is belélegezzze a levegőt a részecskék beszippantása nélkül. Az ásás segít neki védekezni a hőmérséklet szélsőségei és a ragadozók ellen.
Képes a legtöbb talajban ásni, bár a sziklás területektől tartózkodik. Inkább hegy-vagy domboldalba ás, mint sík területen. Életének nagy részét a magának ásott üregében tölti, amelyek az emberi településekhez közel is megtalálhatók. Az üreg bejárata 20 cm széles, és 15-20 cm magas. Egy darabig ferdén lefelé fut, majd vízszintessé válik. Homokos talajban egyszerű üreget építenek a ragadozók elleni védelemként és raktárként. Ez az üregfajta 50 cm mélyre hatol, és 70 cm hosszú. A keményebb, akár meszes talajokon bonyolult szerkezetű építményeket ás sok üreggel és kamrákkal. Ezek az üregek 1 m mélyek, és 4,9 m hosszúak. A kamrák 20-30 cm hosszúak, és 50 cm magasak. Ezeket az építmények állandó lakhelyként lakja, és kölykeit is itt neveli. Az armadilló mindkét építményfajtában alhat a hátán, vagy az oldalán fekve. Az üregek irányát a szél határozza meg.
Tápláléka:
Kedvenc gyümölcsei a Chaco-régióban honos növények, a Caesalpinia, a Prosopis, Ziziphus és a Sideroxylon fák termése, de a kaktuszok terméseit is megtalálták, mint a Quiabentia kaktuszokét. A maradék nagy részét rovarok, főként termeszek és hangyák alkotják. Télen több rovart eszik, mint nyáron. Megfigyelések szerint nem veti meg a dögöt és a hulladékot. Aktívan vadászik kisebb gerincesekre, kétéltűekre és hüllőkre. Tojást is eszik, akár a nandu tojását, akár az emberi településekről szerzett tyúktojást. Ismert, hogy hosszabb ideig is kibírja víz nélkül, ami a száraz vidéken való életbenmaradáshoz elengedhetetlen.
Legfőbb ragadozói a puma és a jaguár. A rókák főként a kölyköket támadják. az 1990-es évek óta gyakrabban támadnak rá a macskafélék, mivel megritkult fő zsákmányuk, a pampanyúl. Az ember által lakott területeken gyakran esik kutyatámadás áldozatául. A támadások ellen az armadilló többféleképpen védekezhet. Futhat cikkcakkban, bemenekülhet egy odúba, vagy összegömbölyödhet, és karmaival a talajba kapaszkodhat. Ebből a helyzetéből nehéz kimozdítani.
Szaporodása:
A párzási időszak november-május időszakra esik, de fogságban egész évben szaporodhatnak. A hímek versengenek a nőstényekért. A vemhesség körülbelül 2 hónapig tart (60-75 nap), ennek végén a nőstény két kölyköt ellik, bár négy csecsbimbója van. A kölykök egyike rendszerint hím, a másika nőstény. A szülés 10 perc alatt végbemegy a kotorékban. A sörtés armadilló évente kétszer is fialhat. Születésükkor az utódok vakok és puha a páncéljuk. Súlyuk 117 - 155 gramm. Szemük 16-30 napos korban nyílik ki, és ekkor hagyják el először a kotorékot. Először 35 naposan vesznek magukhoz szilárd táplálékot. Egy-két hónapos korukig szopnak. Ez alatt az idő alatt elérik az 1,5 kilogrammot. Az elválasztás után az anya újra kész a párzásra. A szülés és az új vemhesség között 72 - 74 nap telik el. A fiatalok 9 hónaposan válnak ivaréretté. Az állat fogságban 17 évig is élhet.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Besze Barbara – Tatu és Patu (gyermekkönyvek)
