TARSOLY(FŰ) – növény (családnév)
(Fotó: mezei tarsolyfű)
tarsolyfű J: tarsóka.
A Magyar Fűvész Könyvben (MFűvK.) 1807-ben olvasható a Thlaspi tarsóka és tarsolyfű neve. A németből való tarsoly ’lapos táska, pénztárca’ jövevényszóval függ össze etimológiailag. A magházra utal az elnevezés. Tudományos genusneve a ’szétnyomni’ jelentésű görög thla-ein szóból való, szintén az összenyomott, lelapított magházra vonatkozik. Társneve a mezei tarsolyfű, etési tarsolyfű és a békakása nyelvjárási elnevezés (NépNyelv. | ÚMTsz. | SzegSz.).A nyűfű a Thlaspi arvense régtől adatolható neve (R. XVIII. század: N. Nyr. 85, 1781: NomVeg., 1783: NclB., 1807: MFűvK., 1843: Bugát, 1911: Nsz., 1925: HGy.).
Német neve a Pfennigkraut. Ennek a fajnak szerepelnek még a Magyar Fűvész Könyvben nagy Borotska, Temondád és vad Mustár nevei.
Számos egyéb növény mellett jelentette a tarsókát is a palackféregfű, palackfű (1590: Szikszai, 1604: Szenczi, 1775: Csapó, 1783: NclB., 1807: MFűvK.,
1843: Bugát, 1845: Kováts, 1911: Nsz. és a népnyelvi adatok közül MTsz.: Háromszék megye Angyalos, Besenyő, Gidófalva | MNy. 4: Réty). A palaszkfű, palackafű stb. növénynevünk a palacka ’Cimex; Wanze’, azaz ’poloska’ szóból való. A R. palacka [XVI. század második fele: palasz-féreg (KolGl.), 1683: palczka, palaczka szó’poloska’ jelentésű (Nyr. 40)] a szláv plosk, -a, -o ’lapos’ szóból származik. E szó származéka poloska szavunk szláv eredetije is; vö. cseh . ploščka, ploška, plošt’ka ’poloska’ (TESz.). Moór Elemér megad ugyan (Nyr. 88) egy szlovák ploščka alakot is, de a szlovákból csak az alapszó más képzős származéka mutatható ki (vö. szlovák ploštice ’ua.’), és ezért a poloska nyugati szláv eredetű. Van magával a poloska szóval is számos növénynevünk, köztük a tarsóka nyelvjárási poloskavirág (N. Ethn. 87) neve, mely Erdélyben, a háromszéki Árapatakon használatos.
Különböző növényeket jelölnek az ebből az állatnévből képzett nevekkel, de minden esetben a növény szaga motiválta az elnevezést. Például a Magyar Fűvész Könyv szerzői a palatzkféregfű, tsimazfű névvel – Benkő József nyomán – az Iris foetidissimát jelölik, melynek társneve is a szagára utal: büdös liliom.
Ugyanígy indokolt más növényeknél is a név, lásd például Csapó Józsefnél: „levelei megdörzsöltetvén oly büdösek, mint a büdösféreg”. Melius Juhász Péter
használati útmutatást is ad a növényhez : „ha megfözöd és az ágyat, felt megötözed vele, meg öli az czimazókat az palakfergeket”. Szabó Attila és Péntek János könyvében: „a palackféregfűről ’Lythrum salicaria’ azt mondják Kibéden, hogy elűzi a poloskákat”. Hasonlóképpen az idegen nyelvi megfelelők is a jelölt növények szagára utalnak; így például a német R. 1783: stinkende Schwertlilie, stinkende Weilwurz.
A tarsóka fürtös virágzatú, a termés rekeszei többmagvúak. Gyomállományokat lkot a kapásnövények szántóin, szőlőskertekben. Nagyon gyakori nálunk. Mustárolajat tartalmaz, és csípős ízű, ezért nevezte Csapó 1775-ben vad-mustár, vad-torma, illetve borsotska-fü néven. A németben is van Bauersenf neve.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Tarsoly Kiadó.
Zene: Tarsoly Band.