TARAJOS(GŐTE) – állat (családnév)
(Fotó: közönséges tarajosgőte)
Triturus cristatus – közönséges tarajosgőte. A fajcsoport legnagyobb termetű, sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt előforduló faja, akár 16-18 cm-re is megnőhet. Sötét alapszínű, a hímek úszószegélye viszonylag magas, a farok tövénél erősen bevágott, végtagjaik a törzshöz viszonyítva közepes hosszúságúak. A nőstények hátán a középvonalon vékony sárga csík húzódhat. Magyarországon eddig bizonyítottan nem mutatták ki, korábbi jelzései minden eddig megvizsgált esetben másik fajra, többnyire a dunai gőtére vonatkoztak. Az Aggteleki-hegységben ismertté vált, dunai gőtével képzett hibrid állomány jelzi, hogy az országhatártól nem messze húzódik a faj elterjedési határa, és így előkerülése az északkeleti határ menti területeinken nem kizárható. Védett.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Triturus carnifex – alpesi tarajosgőte. A fajcsoporton belül közepes termetűnek számít, kb. 14-16 cm-re nőhet. Alapvetően domb-és hegyvidéki előfordulású, erdei, réti élőhelyeken egyaránt megtalálható. Szürke alapszínű
hátoldalán gyakran nagyobb sötét foltok láthatók, a fehéres testoldali és torokmintázat pedig nagyon gyenge.
Végtagjaik a törzshöz viszonyítva hosszúak. Magyarországon az Alpokalján fordul elő az Őrség területén és izoláltan Kőszeg-hegyalján, így jelenleg a legkorlátozottabb előfordulású kétéltű fajunk. A nőstény példányokon
viszonylag gyakran a hát középvonalában húzódó citromsárga csík figyelhető meg. Védett.
Triturus dobrogicus – dunai tarajosgőte. A fajcsoport legkisebb termetű, jellemzően sík-, esetenként dombvidéki faja. Általában nem több mint 12-13 cm-re nő. Barnás alapszínű, a hímek úszószegélye magas, végtagjaik a törzs hosszához viszonyítva a fajcsoport többi tagjához képest kifejezetten rövidek, mivel a tarajosgőte fajok közül ez alkalmazkodott leginkább a vízi életmódhoz. A test oldalán, és főleg a torok környékén és a fejen a fehér foltozottság
igen jelentős lehet. A hasoldal fekete foltjai nagyon gyakran két hosszanti sávvá olvadnak össze. A faj areája a Duna, a Tisza és a Száva völgyére korlátozódik Ausztriától a Kárpát-medence alacsonyabb fekvésű részeitől a
Havasalföldön keresztül a Duna-Deltáig. Teljes elterjedési területének a legnagyobb hányada Magyarországra esik, így az itteni állományok megőrzése a faj védelmének szempontjából kiemelt jelentőségű. A nyugati határszélek
kivételével a megfelelő kisvizes élőhelyek környezetében leggyakrabban a dombvidékeinken, a Kisalföldön és az Alföldön, ritkábban a középhegységeinkben is országszerte megtalálható. Folyóvölgyi ártereinknek is jellemző faja. Védett.
Zene: Tarajos Gőte klub.