TARACK – növény (családnév)
(Fotó: tarackbúza)
tarackbúza, N. tarackfű J: a pázsitfüvek családjába tartozó, tarackos gyökerű, kalászos, élénkzöld gyomnövény; Agropyron repens.
Társnevei a különböző régebbi növénytani művekben a lábasperje, perjefű, perjegyökér és a búzához hasonlító, fésűsen álló füzérkékre utaló búzafű. De egyszerűen, röviden taracknak is nevezik.
Az ’egy fajta löveg’ jelentésű tarack 1490-ben „Taraz… cuprey”, „Tarazk magnus”, 1511-ben trazk, 1520-ban taraczkh, 1588-ban
taracz alakban olvasható (OklSz.). Szenczi Molnár Albert szótárában 1604-ben a taratzk jelentése ’colubrina’, azaz mozsárágyú. 1767-ben a Pápai Páriz Ferenc
szótárának Bod Péter-féle kiadásában a taratzk már növénynév is, jelentése a colubrina mellett ’Schlangenwurz’, azaz kígyógyökér (PPB.). Ez a Colubrina,
Schlangenwurz metaforikus növénynév már 1591-ben szerepel Tabernaemontanus és 1623-ban Bauhin könyvében. 1805-ben Pethe Ferencnél és 1807-ben a Magyar Fűvész Könyvben (MFűvK.) a taratzk a ’Triticum repens’. Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében (OrvF.) taratzk buza. Kassai József 1835-ben
a taratzk-fű ’perjefű’ nevet Duna melléki szónak tartja, 1838-ban a Tájszótár szerint ’perjének neme a szőlőben’ jelentéssel a Balaton mellékén használatos.
Van azonban adatunk a Tisza vidékéről (Nyr. 43) is.
A szlávból, közelebbről a délszlávból való tarack szavunk ’föld alatt dúsan elágazó hajtás’ jelentésű. Ezt a nevét az indokolja, hogy kúszó gyöktörzse
számos tarackot hajt. Faji neve szintén ’kúszó’ jelentésű, a latin reptare ’kúszni’ igéből való. Melich János, aki a szó bolgár, szerbhorvát, egyházi szláv
megfelelőit kimutatta, troszk > traszk > track hangfejlődést állapít meg. A taraszk hangváltozat a népnyelvből máig kimutatható [Arad megye és Bugyi
község (MNy. 23)].
Az Agropyron nemzetségnév szó szerinti jelentése ’vad búza’, melynek alapja a korai szakkönyvekben olvasható Triticum caninum, azaz ’kutyabúza’. A görög
agrosz ’föld, szántó’, agriosz ’vad’, illetve a ’búza’ jelentésű pürosz szavak összetételével keletkezett.
Nevezik még kutyaperjének is [R. 1780: kutya perje ’Triticum repens’ (Molnár J.), majd 1783: NclB., 1798: Veszelszki, 1824: Szádler, 1843: Bugát, 1865:
CzF., 1895: Pallas, 1911: Nsz., 1925: HGy.], a nyelvjárásokban Herman Ottó könyve szerint kutyapörje ’Triticum repens; eb-fű, a kutya gyógyító füve’. A
németben is van Hundsgras neve.
További társneve az ebgyógyítófű (R. 1780: Molnár J., 1824: Szádler, 1836: Kassai, 1894: Pallas). Diószegi (OrvF.) az „Igazító Lajstromban” a taratzk búza
terminust javasolta helyette. A későbbi forrásokban mégis gyakran szereplő ebgyógyító pázsit elnevezés nyilván olyan fűfajtát jelöl, melyet a kutya gyógyírként legelészget, ha a gyomra beteg. Van ebbúza (R. 1833: Kassai, 1868: ’a búzáéhoz hasonló kalászú fű’ Ballagi, 1869: Math. és TermTudKözl. 6, 1911: Nsz.) neve is, ez a magyar elnevezés a latin Triricum caninumból keletkezett fordítással (< latin canis ’kutya’). Az összetett szó pejoratív értelmű eb előtagja az értékes gabonától különbözteti meg. A névadás motivációját jól szemlélteti Ballagi Mór (R. 1868.) értelmezése. A búza utótag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó a magyarban; számos török nyelvben és a mongolban is megtaláljuk a szó megfelelőjét.
Szintén ilyen a névadási szemlélet háttere az ebír esetében. Az ebír a Magyar Fűvész Könyv (1807) szerzőinek szóalkotása. Mint később (1813: OrvF.) Diószegi az új elnevezést besorolja: „6-ik Rendbeliek, meljek valami Tulajdonságból vevődtek”. A pázsitfélékhez tartozó igen elterjedt fű neve népi megfigyelés eredménye; elárulja, hogy ez a növény a beteg kutya orvossága: mint a Kertészeti Lapokban (17) közlik, „az eb megeszi, mikor hányásra van szüksége”. Sőt már korábban Szádler József így írta le a növényt: „a’ kutják némelly nyavalyáikban felkeresik; félrágottan lenyelik, és azután okádnak arra az ösztönére, a’ mellyet a szúrós és tsípős kalászszálkái a’ torokban okoznak”. Hasonneve a kutyaír.
Az óriási területen elterjedt közönséges tarackbúza ’Agropyron repens’ kellemetlen gyomnövény. Hosszú tarackjainak a csomóin járulékos gyökerek fejlődnek, s ha e csomók egyike-másika leszakad, új, önálló növény nő ki belőle. Laza talajok megkötése céljából telepítik is. Az Agropyron junceumot pedig tengerparti dűnék megkötésére ültetik sokfelé. Néhány más fajt helyenként takarmánynövényként termesztenek.
Igen régóta főzik vértisztító teáját, emellett vizelethajtó és izzasztó hatású. Idős emberek és kisgyermekek vizelési zavarainál és májjal kapcsolatos
panaszainál rendelték.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -