TAPLÓ - növény (családnév)
(Fotó: fekete üröm)
A fekete üröm, másként kálomista tapló vagy tapló (Artemisia vulgaris) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő növényfaj.
60–160 cm magas, bokrosodó növény. Szára elágazó, barna színű, fásodó, függőleges enyhe bordázattal, kopasz vagy finoman molyhos. Levelek ülők, két-háromszorosan szárnyasan szeldeltek, sötétzöldek, színükön kopaszak, fonákjukon fehéren molyhosak. A levélszeletek és -karéjok lándzsásak, fűrészes szélűek. Virágai sárgásak, vörösesbarnásak lehetnek. A fészkek bókolók, füzéres fürtöt alkotnak. A csöves virágokból álló fészek 3–4 mm átmérőjű, a vacok kopasz, a nyelves virágok hiányoznak. A fészekpikkelyek változatosak, közepük sötétebb. Áltermése barnás, csíkozott, bóbita nélküli kaszat. Magjai világosbarnák.
Európában és Észak-Afrikában a legelterjedtebb. Magyarországon gyakori Gyomnövény az útszéli és szántóföldi, félszáraz vagy üde gyomtársulásokban. gyakran vízpartokon. Gyógy- és fűszernövényként is felhasználják.
Népies nevei: anyafű, közönséges üröm, mátrafű, taplóüröm, veres üröm.
Fűszerként virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét (esetleg a gyökerét) gyűjtik. A majdnem mindenhol előforduló növény virágzó hajtását (Artemisiae herba) sültek készítésénél használják a Majoránna pótlására. Illóolajat, keserűanyagot, gyantát tartalmaz. Virágpora az arra érzékenyekből allergén reakciót vált ki.
Felhasználása. A fekete üröm illóolajában Tujon található, ami nagy mennyiségben vagy hosszas fogyasztás esetén mérgező. Mivel a növény igen kevés illóolajat tartalmaz, általában biztonságosnak tekintik. Ennek ellenére terhesség alatt nem javasolt nagyobb mennyiségű fekete ürmöt fogyasztani. A növényt a történelem során sokszor használták konyhában, gyógyászatban és füstölőként.
Bár a magyar importőrök gyakran tévesen az abszint összetevőjeként tüntetik fel, az italok eredeti címkéjén soha nem szerepel. A fekete üröm az 1920-as években – az akkoriban betiltott abszint helyett – elterjedő italoknak és utódjaiknak volt gyakori összetevője, például a pastisnak.
Középkor. A középkorban a fekete ürmöt mágikus oltalmazó növényként ismerték. A kertekben rovarok – főleg molyok – távoltartását szolgálta. Ősidők óta használták fáradtság ellen, az utazók pedig gonosz szellemek és vadállatok ellen védekeztek vele. A római katonák fekete ürmöt tettek a szandáljaikba, hogy meneteléskor ne fáradjon el a lábuk.
A fekete üröm egyike annak a kilenc fűnek is, melyet a 10. században a Lacnunga (Orvosságok) nevű gyűjteményben található „Kilenc fű bűbájában” segítségül hívtak a pogány angolszászok.
Konyhában. A július és szeptember közötti virágzást megelőzően leszedett leveleket és hajtásokat kesernyés ízük miatt használták zsírosabb szárnyasok (liba, kacsa), disznó-, vaddisznósültek, valamint káposzta- és gombaételek ízesítésére. Emésztést segítő hatása miatt a nehezen emészthető ételek általános fűszere. A sör ízesítésére is használták a Komló elterjedése előtt, vagy komló helyett.
Gyógyászatban. A fekete üröm különböző illóolajokat tartalmaz (például cineolt, tujont, flavonoidokat, triterpéneket és kumarinszármazékokat). Bélféregűzőként is használták, ezért időnként összetévesztik a fehér ürömmel. Az ájurvédában szívpanaszok, nyugtalanság, rosszullét és rossz közérzet ellen alkalmazzák. Egyes diétás ételek elkészítésére ajánlható, mert zsírok semlegesítésére, az étel könnyebb emésztésére, az étel ízletesebbé tételére is alkalmas.
Gyógynövényként teája étvágyjavító, Epeműködést serkentő, görcscsillapító, idegerősítő hatású, főzetét népgyógyászatban még vitustánc, epilepszia és hisztéria ellen használják.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -