SZUROK(CSIGA) – állat (családnév)
(Fotó: melegvízi kis szurokcsiga)
Család: Melanopsidae – szurokcsigafélék
A ház trochospirális, lapos kanyarulatokkal és sekély varratokkal. Jellemzően barna alapszínűek. Főként szubtrópusi, trópusi területeken élnek. A harmadidőszak végén, a pliocén korban kontinensünkön több szurokcsigaféle élt és áreájuk Európa nyugati részéig kiterjedt. A jelenkoriak azonban kis elterjedési területen élnek, legnagyobb még a folyami Esperiana genusz areája. A családban a fajképződés egyik jellemző mechanizmusa a fajok közötti hibridizáció. A hímeknek nincs penise, párzáskor az ivarsejteket spermatophorával adják át
Melanopsis parreyssii – váradi maradványcsiga. Barnásvörös kiemelkedésekkel díszített, szürkésfehér, vaskos héja van, magassága legfeljebb 15 mm, rendszerint 5,5 kanyarulatból áll. A kanyarulatok lépcsősek, felületük a
kanyarulat lefutására merőlegesen erőteljesen bordázott. A Nagyvárad melletti Pece–patak melegvizében és a felduzzasztásával keletkezett termálvizű tóban (Püspökfürdő) élő bennszülött faj, amely a tó kiszáradása miatt gyakorlatilag kihalt. 2013–ban néhány példányuk él még egy mesterségesen fenntartott pocsolyában. A faj állományának sérülékenységét fokozta, hogy a harmadidőszak során alapvetően meleg éghajlaton alakult ki, házai azóta jelen vannak a Pece–patak üledékben. Reliktum faj, amely már a jégkorszak előtt itt élt (ún.reliktum endemizmus). A budapesti termálvizű Malom–tóba a múlt század elején egy akvarista betelepítette, de jelenleg nincs ott élő populációja.
Esperiana esperi (Fagotia esperi) – pettyes csiga. Háza 16–22 mm magas, 8–9 kanyarulatból állszíne világosbarna, apró vörösbarna foltokkal, amelyek hiányozhatnak is. A szájadéka öblösebb és magasabb, mint a lentebb tárgyalt folyamcsigáé. Alapvetően folyami faj, a folyamcsigáéhoz képest kicsivel nagyobb a földrajzi elterjedése, a Duna több mellékfolyójában is jelen van, de valamivel ritkább. A Duna vízgyűjtőjén túl a pontuszi térség egyes folyóiban is megtalálható. Előfordult termálvizek kifolyóiban is (pl. egykor Tatán). A folyóvizek elszennyezése miatt állományai ritkulóban vannak, ezért védett.
Esperiana daudebartii daudebartii – melegvízi kis szurokcsiga. Pannon elterjedésű faj, kizárólag hévforrásokban és azok kifolyóiban él, Alsó–Ausztriában és Magyarországon néhány melegvizes forrásban. A folyamcsigánál valamivel kisebb, színe jóval sötétebb, formája azonban populációnként apró eltéréseket mutat. Önálló alfaji státuszát egyes kutatók kétségbe vonják.
Esperiana daudebartii acicularis (syn. Fagotia acicularis) – folyamcsiga. Háza a törzsfajénál magasabb, 16–24 mm, 8–10 kanyarulatból áll, valamivel keskenyebb, mint a pettyes csigáé, sárgásbarna színű, mintázat nélküli. Szájadéka alul egyes populációkban kis csatornát képez. Az apex gyakran lekopik az első kanyarulatok héjhártyájával együtt, ettől csapottnak látszik. Pontuszi elterjedésű folyamokban élő faj, nálunk a Duna főágában él a pettyes csigával együtt. A folyóvizek elszennyezése miatt állományai ritkulóban vannak, ezért védett.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Sényi Imre – Szurok János (a filmtrükkök birodalmában)
Zene: Szurok László.