SZÖCSKE - állat (családnév)



 szemölcsevő szöcske
(Fotó: szemölcsevő szöcske)




A szemölcsevő szöcske (Decticus verrucivorus) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe, ezen belül a fürgeszöcskék (Tettigoniidae) családjába tartozó faj.
A Decticus szöcskenem típusfaja.
Előfordulása:
A szemölcsevő szöcske elterjedési területe egész Európa és Ázsia, Szibériáig. Észak felé egyre ritkább. Az Alpokban 2000 méter magasságig feljut. Állományai az intenzív mezőgazdasági művelés következtében erősen csökkennek.
Megjelenése:
A szemölcsevő szöcske 2,2-4,5 centiméter hosszú, egyike a legnagyobb hazai "éneklő" egyenesszárnyúaknak. Teste zömökebb, mint a zöld lombszöcskéé. Színezete sárga, zöld vagy barna, de minden esetben sötét foltokkal. Az alsótest világosabb, általában sárga. Hosszú tojócsöve gyengén felhajlik. Szárnyai messze túlérnek a potrohon, nőstényeknél viszont csupán a hosszú tojócső közepéig. Szárnyain legtöbbször négyzet alakú, sötétbarna foltok láthatók. A rovar kiválóan képes repülni, amit veszélyesetén meg is tesz.
A hangképző szervek, mint általában a fürgeszöcskéknél, az elülső szárnyakon helyezkednek el, és úgy működnek, mint egy fésű, amelyet valami éles szegélyen végighúznak.
Csápja mintegy testhosszúságú. Az elülső lábszárak belső oldalán 4 tüske van. A hátulsó lábpáron a combok hosszúak, jelentékenyen megvastagodtak, a lábfejek
tőízén pedig két jellegzetes, mozgatható sarokfüggelék található.
Életmódja:
A szemölcsevő szöcske nedves és száraz rétek, dúsabb legelők, ligeterdők lakója, de szántókon és fenyéreken
is előfordul. Környezetével szemben kevéssé igényes, de leggyakrabban alacsony fűvű hegyi réteken látható. A hímek éneke hangos és átható. A lárva
és imágó egyaránt apró rovarokat fogyasztanak, növényi anyagokat csak ritkán esznek. Korábban a szemölcs irtására használták, mert azt hitték, hogy a harapást követően kibocsátott barna váladék elmulasztja a szemölcsöt.
Szaporodása:
A szemölcsevő szöcske párzási időszaka június–szeptember között zajlik le. Cirpelését, amely éles „cik” hangok egymásutánjából áll, csak a forró déli órákban hallhatjuk. Jóval élesebb hangzású, mint a zöld lombszöcske cirpelése. Párosodáskor a hím a nőstény alatt helyezkedik el. Az utóbbi petéit (mintegy 50-et) erős, kard alakú tojócsövével egyenként helyezi a földbe. Petézés céljára laza talajt keres, de ha ilyen nincs, képes akár keményre taposott talajba is belefurkálni. Az embrionális fejlődés másfél évet vesz igénybe.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Kosztolányi Dezső – Zsivalygó természet:

 
SZÖCSKE.

- Kétszázötvenszer akkorát ugrunk, mint a testünk. Eleven cáfolatai vagyunk annak a mondásnak, hogy »a természetben nincs ugrás«.

Zene: Bartos Erika-Andorka Péter: Szöcske.