SZARVAS(GOMBA) - gomba (családnév)
(Fotó: nyári szarvasgomba)
A nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) a Pezizomycetes osztályának a csészegombák (Pezizales) rendjéhez, ezen belül a Tuberaceae családjához tartozó faj.
Jellemzése:
Az ehető szarvasgombák között a nyári szarvasgomba kevésbé értékes faj. Többé-kevésbé gömbölyű termőtestét piramis alakú fekete szemölcsök fedik, átlagosan dió nagyságú, azonban mogyoró-ökölnagyságú, sőt néha még nagyobb is lehet. A gomba belsejében a kemény szürkésbarna hús fehérrel erezett. Jellegzetes illata a főtt kukoricára emlékeztet, finom dióízű. Előfordulása:
Bükk- és tölgyfák alatt élő faj. Széles körben elterjedt Közép- és Dél-Európában, valamint Skandinávia déli részén. Általában 10-30 centiméterre a föld alatt él, ezért nem könnyű megtalálni.
Keresése:
Nincs könnyű dolga annak, aki segítség nélkül akarja megtalálni a szarvasgombát. Árulkodó jelek persze vannak: a termőtestek vonzzák a gombaszúnyogokat, ezek jelenléte elárulja a talajban rejtőző szarvasgombát. Egyes esetekben a szarvasgombatelep felett nagy területen kiég a fű. Nyomra vezethet, hogy a gomba a növekedése során megrepeszti a talajt, és ezek a repedések láthatóvá válnak, ha az avart elkotorják. Máskor apró legyek vagy vadtúrások jelzik a gombát.
Jobb eredményt lehet elérni segítőtársakkal. A hagyományos, önkéntes nyomravezető a sertés. Nem kell tanítani, idomítani, mert imádja a szarvasgombát. Ez egyben a legnagyobb hátránya is, mert a megtalált gombát maga szeretné elfogyasztani. Ebből kifolyólag gyakran kerül sor összetűzésre a sertés és gazdája között. Itt általában a sertés húzza a rövidebbet, de nem mindig. A sertéssel dolgozó gombászoknak gyakran hiányzik egy-két ujja. A kutyát viszont nem érdekli a szarvasgomba, meg kell rá tanítani. Keresésre használják a vizslát: jól keres, de szíve szerint inkább vadászna. A labradorban kevesebb a vadászösztön, az ő figyelmét legfeljebb az egérlyukak terelik el.
Hasonló fajok:
Téli szarvasgomba, Kátrányszagú szarvasgomba, Nagyspórás szarvasgomba.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Egyszer szerencsém volt egy szarvasgomba-kereső kutya munkáját élesben megfigyelni. Az erdőben kószáló kutya egy helyen izgatottá vált, nem túl messze a zsákmánytól: 10 méter? Finom „körözésbe” kezdett, aminek végén az egyik fatörzsnél letette a voksát. Kaparni kezdett, később a szájával is tépte a földet, de túl sűrű volt a bükk gyökere. A gazda kezében lévő speciális bottal rásegített a kereső munkára, minekután a kutya szájába kerülhettek a szarvasgombák, melyeket miután nyálával tisztára „mosott”, gazdája tenyerébe beleköpte. A zsákmánynak – az orrom tanúsága szerint – olajos géprongy szaga volt.
Zene: -