SZÁRNYAS(DIÓK) – növény (családnév)
(Fotó: kaukázusi szárnyasdiók)
Kaukázusi szárnyasdiók – Pterocarya fraxinifolia
15–20 m-re növő, gyakran többtörzsű, föld közelében elágazó, elterülő koronájú fa. 60 cm hosszúságig terjedő levelei páratlanul szárnyaltak, 11–23 vagy több, fogazott, nyél nélküli, 15 cm hosszú és 4 cm széles levélkéből összetettek. Felszínük fényes sötétzöld, ősszel sárgára színeződnek. A fiatal ágak rekeszes belűek. Kérge fehéres- vagy sötétszürke, sima, idővel barázdált, mélyen repedezett. Virágai aprók, szirom nélküliek. Zöld, lecsüngő, rózsaszín tengelyű barkáik április–május környékén nyílnak. A porzósak vaskosak, 12 cm hosszúak, a termősek karcsúbbak, 15 cm-esek. A virágzati tengely a termés érésekor megnyúlik. Termése két, félkör alakú, zöld szárnnyal szegélyezett diócska, mely lecsüngő, 50 cm-es füzérekben érik.
A faj érdekességei: Régi neve Juglans fraxinifolia. Dióját ehetőnek mondják. Latin fajneve arra utal, hogy levele a kőrisére hasonlít.
Fája: Könnyű, puha.
Felhasználása: Például gyufát és lábbelit készítenek belőle.
Megjegyzés: Ellenálló növény, mely a várost is jól viseli. Azonban a többi dióféléhez hasonlóan igen érzékeny a kései fagyokra, amelyek a friss hajtásokat, leveleket károsítják. Savanyú talajt igényel.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Dendrológiai értékük, történetük - Margitsziget:
Egykor a Rózsakert környékén növekedett egy ritka fa, a hatalmas, soktörzsű kaukázusi szárnyasdió, amely rendkívül terebélyes koronájával 150-200 m2-nyi területet borított be. Az akkor megközelítőleg 180-200 éves fa az 1980-as években még létezett, és évtizedekig a sziget egyik nevezetessége volt. Bercsek Péter, egykori kertészeti vezető 2010-ben hívta fel a figyelmünket, hogy a dió elhalt tuskója közelében, több helyen gyökérsarjak bukkantak fel. Védelmük és kinevelésük a jövő feladatai közé tartozik.
Azonban, még az 1970-es években, ennek a fának a korábbi gyökérsarjairól szaporították a Halastó mellett található, két bemutatott nevezetes fát is.
A kaukázusi szárnyasdió ritka elterjedésű, tropikus ’őserdei’ hangulatot idéző, különleges fa, amely Magyarországon csak nehezen szerezhető be. Nálunk inkább csak a régi parkokban és arborétumokban találhatók meg. A bemutatott két darab, egymás mellett álló, 8–8 törzset nevelő példány egyike fiatalabb, míg a másik, déli irányban elhelyezkedő példánya idősebb.
Ágaik több méterre behajlanak a Halastó fölé. Az északabbra álló példány a talajszinttől többtörzsű. Koruk: 53 év körüli – 2020’
Állapotuk: Nem kifogástalan. Gyökérzetük, gyökérnyakuk és némelyik vázáguk részben sérült, törzsük kissé károsodott.
Díszértékük: Festői megjelenésű, soktörzsű, szétterülő lombkoronájú, pompás fák.
Zene: -