SZALAG – növény (családnév)
(Fotó: iszalag)
iszalag J: fehér virágú liánszerű erdei kúszónövény; Clematis vitalba.
Felváltva bukkan föl a szótörténetben az iszalag és a juhszalag alakváltozat. A XVI. század első felében „De genestra: rekethyaffa alias ý zalagh galnaffa”
(MNy. 21). Lencsés György kéziratos orvosbotanikai könyvében 1570 körül is szerepel:„ißalag, magyarul tetw fw, Staphilagria, megh fuijth Embert ha eleyth
nem veszyk” (Ars Medica). 1579-ben Ionyag (MNy. 56), de 1621-ben (Szenczi) és 1708-ban (Pápai) jualag, 1763-ban juszalág, 1782-ben iszalág (TESz.), 1783-ban juzalag (NclB.). Baróti Szabó Dávid szótárában 1792-ben juzalag, izalag, Földi Jánosnál 1793-ban ihszalag, Veszelszki Antalnál 1798-ban iszolag, Diószegi Sámuelnél 1813-ban (OrvF.) iszalag és így tovább.
Nincs ez másképpen a mai nyelvjárásokban sem, megőrződött a kétféle alak [Nyr. 6: juszalag (Hont megye) | Herman: ua. (Kiskunhalas) | Nyr. 39: Tata | MNy. 56: iszalag (Gömör megye Barka, Balaton-mellék, Győr megye, Zirc, Bakonyalja, Rábaköz, Zala megye Pölöskefő), iszolag (Sopron és Vas megye, Göcsej) | MNy. 45: juszalag (Martos) | Nyr. 70: iszalak, szalak (Csallóköz; Szigetköz: Dunakiliti, Püski)].
A juhszalag a – gyakoribb – iszalag névvel függ össze, mely szláv eredetű nyelvünkben, vö. szerbhorvát svlâk, slâk ’szulák’, szlovén slâk ’ua.’ A mássalhangzó-torlódásos szókezdetet i előtéttel oldották fel. A nagyszámú alakváltozat elsősorban a juh – N. ih és a szalag – N. szallag népetimológiás beleértésének következménye. A jelentések jórészt csavarodó, kúszó szárú növényekre vonatkoznak. A két szó viszonyára vö. az ihász ~ juhász, ihar ~ juhar mintákat. A juszalag névbe magyarázza bele a nyelvérzék a juh és szalag szavakat. Ásványon (Győr megye) a szalag magában is annyi, mint ’iszalag’ (Nyr. 40). A német Schafschnurrl ’Cerastium triviale’, tulajdonképpen ’juhzsinór’ is ugyanezen a szemléleten alapul. Szerbhorvát vagy szlovén eredetű szavunk; megfelelője további szláv nyelvekben is megvan.
Társneve a bércse, fehérvénic, gyergyalag, gyúrgyalag, kuszalag, ördögcérna, semfűsemfa, vadvenyige, vénic és a venyit. Néhol – tévesen – varjúkörömnek
hívják.
Igen régi neve a lótorma (R. 1783: NclB., 1807: MFűvK., 1832: Kresznerics, 1834: Kassai, 1843: Bugát, 1866: CzF., 1911: Nsz.), mely a nyelvjárások közül a Szigetközben ma is használatos.
A ló előtag megkülönböztető funkcióban szerepel az összetett szóban; a névadás alapja a felálló iszalag leveleinek alakja, melyek hasonlóak a tormáéhoz.
A nemzetség Clematis neve az ókori, Pliniusnál olvasható latin clematis növénynév folytatója, mely Dioszkuridész görög klematisz ’ua.’ terminusának átvétele. A görög elnevezés az ’ág, gally’ jelentésű kládosz szóval rokon.
Az iszalagok nemzetségéhez több mint 250 faj tartozik, igen elterjedtek a mérsékelt égövön. Kínában kerti hibridjeit kertekbe ültetik. A tündériszalag
’Clematis florida’ lombhullató vagy örökzöld cserje, Kínában tie-hszien-lien ’vasszálú lótusz’ a neve. Kb. 6 centiméter átmérőjű virágai tavasz végén virítanak, a szirmok krémfehérek fonákukon zöld csíkkal, a porzók bíborszínűek.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Möbius-szalag.
Zene: magnó szalag.