svájcer, svájcer tehén J. svájci szarvasmarha; svájci eredetű pirostarka tehén.
• Főnevesült jelző a svájcer; vö. a következő összetételekkel: svájcer tehén ’svájci eredetű pirostarka’, svájci szarvasmarha ’rövid szarvú, pirostarka
szarvasmarha’. A svájcer tehenészet jelentése ’istállózó tehéntartás’. Ezekben az 1680-tól lassacskán szaporodó „Schweizerei”-okban jól tejelő, nyugatról
behozott teheneket gondoztak a svájci, tiroli vagy észak-olasz tehenészek. A fejőmestert a XVIII. századi uradalmi iratok többnyire svájcerosnak nevezték.
Főként a Dunántúlon volt a tehenészetek neve: Svájceráj, Svájcer-hof, Helvécia (ez utóbbi helynévvé, puszták nevévé vált néhol). A XVIII–XIX. század fordulóján a Dunától keletre is megjelentek a svájcerosok, Svájcerájok.
Minden nyelvben felhasználják az ismert, környező, népszerű nemzetek neveit – így a magyarban is. Egyes szókapcsolatok olyan sokszor fordulnak elő, hogy
az adott nyelvben állandósult szókapcsolattá válnak. Néha szóhűséggel vesszük át őket, tehát eleve az adott nemzet nevével, mint állandó minőségjelzővel;
pl. az ír Setter – ír szetter vagy a deutscher Schäferhund – német juhász esetében.
♦ Alapvető változás kezdődött az 1880–1890-es években a tej- és tejtermékek városi piacának fokozatos kialakulásával. Főúri majorságokban természetesen
már előbb, a XVIII. században is léteztek tejtermelő tehenészetek – különösen a Dunántúlon –, ahol a külföldről, elsősorban Svájcból, Tirolból behívott
sajtosok, vajmesterek a főúri udvartartás számára állítottak elő vajat és finomabb sajtféléket. A tehenészek nyugati fajtájú teheneket gondoztak.
