SÖTÉT(KOSBOR( - növény (családnév)



piros sötétkosbor
(Fotó: piros sötétkosbor)




A piros sötétkosbor (Nigritella rubra) a kosborfélék családjába tartozó orchideae növény nemzetség tagja.
Erdélyben a Keleti és a Nyugati-Kárpátok mészköves hegységeiben alhavasi és havasi kaszálók, ritka védett növénye. A gyimesi csángók Szent Péter virágának nevezik.
A Nigritella nemzetség kialakulása a jégkorszakba nyúlik vissza, Harmadidőszaki maradványfajok, melyek reliktumendemizmusoknak
számítanak. Ez azt jelenti, hogy a fajok a jégtakaró visszahúzódása után találkoztak a mai diploid fajok őseivel és létrehoztak új, tetraploid fajokat, így a piros sötétkosbort is. Korábban két fajt tartott számon a természettudomány, a fekete (Nigritella nigra) és a piros (Nigritella rubra) sötétkosborokat. A fajok molekuláris vizsgálatai alapján azonban megállapították, hogy az orchideák tulajdonképpen egy poliploid összest alkotnak, melyhez öt diploid (2n = 40 kromoszómás), egy triploid (120 kromoszómás), hét tetraploid (160 kromoszómás) és egy pentaploid (200 kromoszómás) faj és alfaj tartozik. Mindezek Európa magashegységeinek növényei. Az erdélyi havasokban 3 faj található: a diploid, piros-rózsaszínű kárpáti sötétkosbor (Nigritella carpatica) a
Máramarosi-havasokban, a tetraploid, bíborszínű Nigritella rubra a Keleti és Nyugati-Kárpátok mészköves hegységeiben, illetve az ugyancsak tetraploid, sötétszínű Nigritella nigra a Déli-Kárpátokban.
A fekete sötétkosborhoz hasonlít, de attól magassága (3-5 centiméterrel kisebb) és virágának színezete különbözteti meg. Poliploid faj, ezért csak ritkán hoz létre életképes magvakat. Rovarok végzik a beporzását és nagyszámú kisméretű magjai a szél segítségével kerülnek a termőhelyükre. Évelő növény. gumói 2-3 osztatúak és hosszúkásak. Felálló 10–25 cm magasra növő lágy szára van. Levelei szálasak, csatornásak, kissé húsosak és csupaszok. Virágzata gömbös, majd gömbös-kúpos alakú. A virágai bíborpiros színűek, vonzóak, kellemes vaníliaillatot árasztanak. Július-augusztus hónapokban nyílik.
A Keleti-Alpok és a Kárpátok mészkő alapkőzetű hegyvonulatainak sziklás helyeit kedveli. A havasi és az alhavasi övezetek rétjein, kaszálóin található meg, 1500–2600 m tengerszint feletti magasságban.
Hivatalosan jelzett előfordulási helyei:
Erdélyben a Likaskő, a Nagyhagymás, az Öcsém vonulatai, Csíkszentdomokos, a Gyilkos-tó környéke, a Tölgyes, az Aranyos völgye, a Gyalui-havasok és a Csíki-havasok.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Sötét Főnix (képregény)

Zene: Vanek Andor – Sötét van