SNEFF – állat (családnév)
(Fotó: piroslábú cankó)
cankó J. hosszú csőrű és lábú, kb. gerle nagyságú madár; Tringa.
• Ez a madárnév az EtSz. és a TESz. szerint 1898-ban bukkan fel, ám valamivel korábbi, 1895 óta adatolható. Herman Ottó Az északi madárhegyek tájáról című könyvében szerepel már a fenyér cankó ’réti cankó’ és a füstös cankó ’kormos cankó’ terminus. 1899-ben Chernel említi: czankó ’Totanus’.
Minden bizonnyal összefügg a gólya talán hangutánzó tájnyelvi cakó nevével. Szóhasadás eredménye a cankó. A cakó önállósult alakváltozata, amely n járulékhanggal bővült. A különféle cankók emlékeztetnek a gólyára hosszú lábukkal és csőrükkel, másrészt a cankók közül több faj vizenyős réteken él, akárcsak a gólya, ezen az alapon ruházták rá ezt a névváltozatot a madártan tudósai.
A Tringa totanus faj piroslábú cankó neve élénkpiros lábára utal, akárcsak német és angol elnevezése; vö. ném. Rotschenkel, ang. common redshank. Társneve a N. fütyülő sneff, szalagosszárnyú sneff. A szürke cankó ’Tringa nebularia’ nevének jelzője szintén lábának színére utal, akár ném. Grünschenkel és ang. greenshank, valamint N. zöldlábú sneff neve. Társneve a nagy-vízisneff. Ugyanez a névadási szemlélet háttere a Tringa flavipes sárgalábú cankó, ang. lesser yellowlegs elnevezései esetében. A pajzsos cankónak a nyelvújítás korában a berzengő küzdér (Szóm.) nevet adták, hasonló a népi veszekedő-madár (R. uo.; N. MTsz.) terminus. A cankó további népnyelvi neve a tyütyőke, tyücsűke, tyürsüke (1898: Nom.).
A lat. szaknyelvi Tringa genusnév görög eredetű, már Arisztotelész említi a vizek partján élő tryngasz nevű madarat.
♦ A cankófajok között a legközönségesebb a piroslábú cankó, fészkelő madarunk. A vizenyős rétek, szikes tavak lakója. A tavaszi vonuláskor tömeges, dallamos fütyülése alapján könnyen felismerhető. A kormos cankók ’Tringa erythropus’ vonuló csapatai ősszel és tavasszal hosszabb pihenőt tartanak nálunk. Az erdei cankó ’Tringa ochropus’ Európa és Ázsia északi területén költ, télire délre vonul. Öreg erdők patakpartjainak lakója. A tavi cankó ’Tringa stagnatilis’ Kelet-Európában és Közép-Ázsiában költ, ősszel délre vonul, eljut Afrikába, Indiába és Ausztráliába is. Az ázsiai sztyepptavak, mocsarak lakója. Karcsú, hosszú, olajzöld lábú fajta, egyenes csőre vékony. Egykor rendszeresen költött hazánk néhány pontján. Ritka átvonuló, olykor itt tölti az egész nyarat. A szürke cankó ’Tringa nebularia’ őszi és tavaszi vándorlása idején elidőzik a dunai homokpadokon és a szikes tavak sekély vizénél.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Sneff József.
Zene: -