SISKA – növény (családnév)
(Fotó: siskanád)
siska J: erdőben, réten tenyésző magas pázsitfű; nádtippan; Calamagrostis epigeios. sisák J: káka, szittyó.
1792-ben Baróti Szabó Dávid szótárában a „Siska … gubats, v. gubits, mellyel a’ timárok a’ bőrt tserzik”. Ez szláv eredetű szavunk, szerbhorvát, szlovén,
cseh, szlovák, orosz megfelelői ’gubacs, bütyök, dudor, gumó’ jelentésűek. 1793-ban Földi Jánosnál olvasható a siska a nádtippan neveként, 1807-ben a Magyar Fűvész Könyvben (MFűvK.) „Siska Nád: Arundo epigejos”. Szádler Józsefnél bugafény, Hazslinszky Frigyesnél nádtippan néven szerepel. A Pallas lexikonban nádperje a Calamagrostis. A nyelvjárásokban sisak, sisák. A siska Békés, Bihar, Heves és Borsod megyében a fenti ’siskanádtippan’ jelentésű, de van ’parti sás’, azaz ’Carex riparia’ jelentése is Békés egyes vidékein.
Bizonytalan eredetű növénynevünk, esetleg szerbhorvát jövevényszó. Talán a sokjelentésűšiška ’őszi búza, egy fajta fű, tamariszkuszcserje, sulyom’ került
át nyelvünkbe. Az egyeztetés nehézsége abban áll, hogy a magyar siska nem a szerbhorvát területtel érintkező vidéken használatos, hanem az északkeleti
nyelvjárásokban.
A nemzetség Calamagrostis neve antik elnevezés, már Dioszkuridész említi a ’nádfű’ jelentésű görög kalamagrosztisz terminust, mely a kalamosz ’nád’ és
az agrosztisz ’takarmányfű’ szavak összetétele.
A Calamagrostis magasabb pázsitfű. Százharmincöt faja közül hazánkban nyolc él. Pelyvája a tövén szőrös. Nád között, vízpartokon él, egyes fajok homokon.
Ilyen a siskanád, a Calamagrostis epigeios. Társneve a cseplesz. Házfedéshez vagy aljazónak használatos. Kemény szárával a pipaszárat is tisztítják, jó
pipaszurkáló. Sovány takarmány, sőt érdes levele megsértheti a jószág száját.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Siska Péter.
Zene: -