SÁTÁN(FŰ) - növény (családnév)
(Fotó: erdei méhfű vagy sátánfű)
Gyógynövény, a híres Mecseki tea egyik alapanyaga, mecseki fűnek is nevezik emiatt.
Feltűnő méretű és szépségű növény, virágzás idején nem nehéz észrevenni, már messziről szembeötlik. Szögletes szára 15-25 cm magasra nő meg. Háromszög
vagy széles lándzsás alakú levelei ülőek, fűrészes szélűek, dúsan borítják a szárat. Szára és levelei is szőrösek. Nagy méretű, 1-3 cm-es virágai a levelek hónaljában, örvökben nyílnak. A kinyúló ajak lila színű, fehér szegélyű, a vége enyhén kicsípett. A torokrésze fehér alapon sötétebb mintázattal díszített.
Az oldalsó párták tiszta fehérek, éles kontrasztot képezve. Termése makkocska. Tölgyesekben, erdei utak mentén virágzik május-júniusban.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: a „jó” és a „rossz” fogalmakról egyféleképpen:
Sátán (héber eredetű szó) a zsidó, keresztény és az iszlám vallásban szereplő alak. A bibliai iratokban egy olyan Isten ellen lázadó, bukott angyal, aki Isten és az emberiség ellenségeként jelenik meg. A Biblia forrásai alapján valós fizikai formában a Földön sohasem öltött testet.
A Biblia úgy említi, és úgy ír róla, mint aki egy személy, szellemi hatalom. Az Újszövetségben különféle kifejezésekben jelenik meg
(«e világ fejedelme», az
«ellenség», a
«gonosz», a
«kísértő»,
«e világ istene», a
«levegő hatalmasságainak fejedelme»),
azonban ezeknél jóval gyakrabban jelenik meg a görögből eredő latin »diabolus« és a
»satanas«
magyar átírása.
A vele kapcsolatos említések egyaránt megtalálhatóak a Bibliában, a Koránban és egyes apokrif iratokban is. A Septuaginta, a Héber Biblia görög nyelvű fordítása hol a görög diabolosz (διάβολος, gonosz) szót használja, hol a satan ( שָּׂטָן) héber szó fonetikus átiratát. A magyar bibliafordítások a satan szót fonetikusan átvették, míg a diabolosz helyett ördögöt, gonoszt írnak.
Az Újszövetség az Ádám és Éva bűnesetéről szóló történetben a kígyóval azonosítja, amely az Isten által tiltott fáról kínálta a gyümölcsöt az első emberpárnak.
„ És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. ” –
Jel 12,9
Etimológia:
A sátán héberül sátán, eredeti jelentése vádló, »ellenszegülő«; görögül szatan; latinul satanas; arabul شيطان sajtán.
Etimológiailag valamennyi jelentése ellenség, vádló, rágalmazó, félrevezető.
A sátán szó a magyar nyelvben jövevényszó, ami az eredeti magyar ördög szót helyettesíti. A sémi nyelvekbe feltehetően a hettita Estan napisten nevének hatására került. A területet elfoglaló szemiták az ellenség istenéből kreálták a sátán alakját. Mivel a sémi írások a magánhangzókat nem jelölték, a név hangalakjából csak az stn váz maradt változatlan.
A nevét egyes keresztény egyházak szóhasználatában névelő nélkül, személynévként használják, például: Sátán Isten ellensége.
Jelentése, névváltozatai:
A Biblia szerint ő személyesíti meg a Kísértőt, aki a rossz útra csábít. Legelső megjelenése ebben a Szentírásban az Ádámot és Évát bűn elkövetésére csábító kígyó képében jelenik meg. Azután más névváltozatokkal is találkozhatunk, a Bibliában gyakran nevezik Kísértőnek, a Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének is. A sátán azonos a mai névhasználatban gyakrabban használt „ördöggel” (avagy az ördögök fejedelmével). A középkor óta gyakran azonosítják Azazellel, Belzebubbal, Beliállal, Samaellel, Mefisztóval, Luciferrel és a Bibliában vagy a pogány mitológiákban szereplő más démonokkal.
Zene: Ördög - Sátántangó