SÁS(BOGÁR) – állat (családnév)
(Fotó: vastagcombú sásbogár)
48. család: Levélbogár-félék (Chrysomelidae)
A levélbogár-félék közeli rokonságban vannak a cincérekkel és számos fajtájuk él a föld minden részében, ezek úgy tarka, mint pompás fémes színekben tündökölnek. Többnyire kisebb vagy középnagyságú, csupasz vagy csak gyéren, vagy részben szőrös bogarak. Testalakjuk többnyire tojásdad és felületük többé-kevésbbé domború; némelyek (sásbogarak, dongalábú levélbogarak) elég hosszú csápjukkal cincérkinézésűek és átmeneti alakoknak tekinthetők azokhoz. A levélbogarak kis feje többnyire lefelé irányult és az előtorba behúzódva rejtőzik, a felsőajak jól kifejlődött, csápjuk elég rövid, ritkán terjednek a test felén túl. A négy ízes lábfej nemezes talpa arra képesíti a levélbogarakat, hogy a táplálékukul szolgáló növényeken biztosan mászkálhassanak. Számos fajuk bizonyos növényekhez van kötve, számos fajuk termesztett növényeink kártevője. Lárváik is kivétel nélkül növényevők és többnyire ugyanazokon a növényeken fordulnak elő, mint szülőik; alakjukban és életmódjukban azonban nagy különbségek állapíthatók meg.
A dongalábú levélbogarak (Sagrini), a tropikus tájak lakói, furcsa külsejük alig sejteti, hogy levélbogarak. Egyesek cincérekre, mások zsizsikbogarakra hasonlítanak. Melltövük az elülső csípők közé nyomuló keskeny és erősen kiemelkedő élecskévé meghosszabbított. Legpompásabb fajuk a Jáva-szigetén élő és majdnem egy közepes nagyfutrinka nagyságát elérő Buquet dongalábú levélbogara (Sagra Buqueti Less.), hatalmas hajlott hátulsó lábakkal, melyek combja belül fogszerű nyúlvánnyal fegyverzett. Színe pompás fémeszöld, a varrat mellett széles ibolyás bíborszínű sávval. Kisebb, de hasonlóan pompás aranyos bíborszínűen, vagy zöldesen fénylő faj a bíborszínű dongalábú levélbogár (Sagra purpurea Licht.), mely a batataszon él nagy társaságban; Kínában károsan lépett fel, amennyiben lárvái ennek a növénynek gumóit eszik. Amilyen feltűnőek ezek a trópusi levélbogarak, olyan igénytelenek és egyszerűek a mérsékelt égövben élő rokonaik, melyek legismertebb képviselője az Orsodacne cerasi L., egy felül csupasz és világossárga, alul sötét és szőrös levélbogár, mely főleg virágzó bokrokon található.
A sásbogarak (Donaciini) nemzetségét felette hosszú első haslemeze jellemzi, ez olyan hosszú, vagy hosszabb, mint a többi haslemez együttvéve. A fonálforma csápok a szemek között és egymáshoz közel erednek, hosszúak, sokszor a test közepén túl érnek. Tápnövényeik különféle vizinövények, melyekre petéiket egyenként vagy csoportosan rakják le. Némely fajtájuk a víz alatt él és ezek itt annyira kapaszkodnak tápnövényükhöz, hogy alig bírjuk azokról leválasztani. Ilyen pl. a hinárbogár (Macroplea appendiculata Pz.) egy 5.5–8.5 mm hosszú sárga bogárka, melynek szárnyfedői a csúcson a varratszögletben kis, az oldalszögletben hosszú heggyé kihúzódtak. Potamogeton-féléken és Myriophyllumon él. A valódi sásbogarak közül a vastagcombú sásbogár (Donacia crassipes F.) érdemel említést. Ez a fémfényű zöld bogár 9–11 mm hosszú, előtora és pontozottan rovátkás szárnyfedői rézszínűen, ibolyásan, vagy feketészölden fénylők, alul ezüstösen szőrös, vastag hátulsó combját a hímen két, a nőstényen egy fogacska fegyverzi. Ezt a bogarat a fehér és a sárga tavirózsa úszó levelein látjuk ülni és napsütésben egyik levélről a másikra repülni. A tavi rózsák leveleire rágott apró kerek lyukak mutatják a petelerakás helyét; a nőstény ugyanis az így rágott lyukba süllyeszti potrohvégét és a levél alsó oldalára tapasztja körben a nyílás körül tejfehér petéit. Ha a tavi rózsa gyöktörzsét kihúzzuk, azon gyakran találjuk tucatszámra a sásbogár lárváit, hatlábú, fehér férgeket, melyek nyolcadik hátlemezén két hegyes barna tüske emelkedik ki. A tó mélyében, az iszapban élő lárvák ügyes módon szerzik meg a lélekzésre szükséges levegőt, a hátukon lévő tüskékkel ugyanis mélyen befúrnak a növényi szövetbe, amíg valamely levegőtszállító sejtközötti járatot fel nem hasítanak és az onnan kiáramló levegőt vezetik a tüskék tövében fekvő légzőnyílásokhoz. Bábozódásuk is a mélységben történik, a báb egy barnás, belül fehér, tojásforma, levegővel telt erős fonadékban nyugszik, melyet a növény gyökeréhez ragasztanak és amely szintén összeköttetésben van a légjáratokkal.
Az említetten kívül még számos sásbogarat ismerünk, melyek kevés kivétellel mind a mérsékelt égöv lakói és különféle vízinövényeken tanyáznak.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Sás Károly és Hétvári Andrea – Csillaghúr zenekar