SÁRDA – növény (családnév)
(Fotó: selyemmályva)
selyemmályva J: áradásos helyeken növő sárga virágú növény; Abutilon theophrasti.
Csapó Józsefnél 1775-ben sárga málva, Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály (MFűvK.) nyelvújítás kori szóalkotással 1807-ben sárda néven szerepelteti. Egyes vidékeken szépasszony tenyere, bársonymályva, díszmályva, sárda, selyemsárda a neve.
A tudományos genusnév a görög a-bousz-tilosz összetételéből keletkezett, arra utal, hogy a növény alkalmas a szarvasmarhák hasmenése ellen. Eredeti hazájában az őslakosok ugyanis a barmok orvoslására használták. A fajnév pedig már a korai botanikai művekben olvasható, nálunk Csapó említi a selyemmályva (sárga mályva) Althea Theophrasti flore luteo nevét. Ma is használatos a theophrasti fajnév, mellyel a görög filozófusnak, heophrasztosznak (Kr. e. 372–288)
állítottak emléket, aki Arisztotelész tanítványa volt. Eredeti Türtamon neve helyett Arisztotelész adta neki a Theophrasztosz, azaz ’isteni szavú’ nevet
kiváló előadó-művészete miatt. Linné a selyemmályvának a Sida abutilon nevet adta.
Csapó – kissé túlozva – azt írja a növényről, hogy „két ember magasságra nö ez mályva neme”, továbbá, hogy „Hasznai azonok mint a’ több mákoké, kivált
a’ forma magok, borban bé-vétettvén, az kötöl származott fájdalmakat enyhittik.”
Meleg vidékekről való ez a szíves szirmú, harangformára összehajló virágú nemzetség. Egyik fajának virágát és éretlen gyümölcsét Brazíliában ételnek is
főzték, ennek portugál neve benecao de Deos, azaz ’Isten jótéteménye’. Van egy olyan egynyári faja, amely nálunk is elterjedt, az Alföldön, utak mentén,
áradásos helyeken, főleg a Tisza vidékén gyakori. Enyhén szöszös levelei kerek alakúak. Virágai aprók, de szép sárgák (német neve is gelbe Eibisch), kertekbe
emiatt szívesen ültetik. Szobai dísznövény fajai dugványról is szaporíthatók, nyáron – bőségesen öntözve – a szabadba is kitehetjük. Hosszú ideig virágzik.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -