RINGLI – állat (családnév)
(Fotó: szardella)
ajók, ajóka J. szardella, apró, ízletes tengeri hal, szardellagyűrű.
• A szótörténet szerint viszonylag korai felbukkanású; R. 1835: állók ’szardella’ a magyar és német zsebszótárban (Magyar Tudós Társaság), 1838: ajók (uo.), 1858: ajok, 1879: ajóka (TESz.), 1890: állók, ajók (Ballagi), 1902: ajók, ajóka ’ua.’ (Szily).
A magyar ajóka társnév esetében a névadó ismeretlen, a szardella helyett javasolták. Fialowski Lajos A természetrajz műnyelve című munkájában (Nyr. 1876) elvetette, mert e név „a túlságos finnyásságnak köszöni eredetét; de a meddig a szarvas és szarka megállhat a szemérem megsértése nélkül, addig a szardella maradhat”. A korai állók elnevezés magyarázata az, hogy a hal felső álla hosszabb; hasonlóan a pofók ’nagy pofájú’, hasók ’nagyhasú’ stb. kifejezésekhez. Az ajók tehát ’nagyajkú’ jelentésű volt. A ’nyílás’ értelmű aj uráli eredetű szóból alakult az -ók, -óka képzővel. A halnév főleg a kereskedelem és a vendéglátóipar nyelvében volt használatos, az ajóka v. szardella ringli néven is ismert, vagy szardellagyűrűként, illetve ajókagyűrűként: a kis hal gyűrű formába tekerve, közepében egy kapribogyó szemmel. Vagyis a ringli gyűrűbe tekert ajóka. A ringli pedig a ’gyűrű’ jelentésű ném. Ring szóból való.
A kis hal tudományos latin elnevezése korábban Clupea sardina volt, ma érvényes szaknyelvi neve Engraulis encrasicholus.A binómenben a nemi és a fajnév görög elemekből alkotott; vö. gör éngraulisz, eggraylisz ’szardella’, illetve (Linné kezdetben helytelenül írta) enkrasícholosz ’ua.’ (WbZ.). Ez utóbbi terminus a hal húsának csípős, keserű ízére utal; szó szerint ’epével elegyes; keserű étel’ jelentésű (< gör. en ’-ban, -ben’, krászisz ’elegy, keverék’ és chólosz ’epe’).
Igazi közös európai halnév e kis hal elnevezése, etimológiai összefüggés állapítható meg az idegen nyelvi terminusok között. A magyarban is megvan az anchovis (VNAE.) társnév. A fr. anchois az azonos jelentésű spanyol anchoa, a ném. Anschove, Anschovis pedig a holl. ansjovis név átvétele. A végső forrás a hal baszk anchu (DWb.) neve. Számos nyelvben használatos mint kölcsönszó; természetesen az olasz nyelvjárásokban van a legtöbb elnevezése, hiszen az olaszországi vizekben halásszák leginkább. Az olasz konyha népszerű étele. Anchoïade néven ajóka elkészítési módot értenek Franciaországban.
♦ A Clupeidae (heringfélék) családjába tartozó 15 centiméteres halfaj. Az Atlanti-óceán keleti vizeiben, Skóciától Angoláig, az Északi-tengerben, Skagerrak és Kattegat környékén, a Földközi-, valamint a Fekete-tengerben gyakori, de előfordul Észtországnál és az Indiai-óceánban Mauritiuson, a Seychelle-szigeteknél és Szomália partjainál is. Teste hosszúkás, oldalt összenyomott, alsó ajka előre álló, szája nagyon széles; fogai igen hegyesek. Ívás idején rendkívül nagy tömegekben a partok mentén gyűlik össze. Valaha éjjel, fáklyafénynél halászták, az olasz Gorgona-szigetnél fogottak voltak a legjobbak és legkeresettebbek. A kis hal frissen sütve a Földközi-tengernél népszerű. Az olasz konyha elképzelhetetlen ajóka nélkül, ott alici néven frissen is kínálják a tengerparti városok éttermeiben. A horvát tengerpart egyik finom étele a girice, amely gyufaszál nagyságú szardellafajta, olívaolajban sütik ki, és citrommal tálalják. A sokféle halszószon kívül a híres Worcestershire sauce, a Worcester-mártás is tartalmaz fermentált ajókát. Húsának keserű íze van, ezért alaposan besózzák, ez nem csupán tartósítja, hanem fermentálva érleli is. Tengeri sóban vagy növényi olajban kerül forgalomba. Pikáns-fűszeres Anchovis néven főzőadalékként is árusítják.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -