REKENYE – növény (családnév)



sóska
(Fotó: sóska)




sóska J: savanykás leveleiért termesztett, vadon is termő évelő növény; Rumex acetosa.

A magyar írásbeliségben a szó a Schlägli Glosszákban (1430 k.) bukkan fel: „acetosa: sosca”. Szerepel azután a Gyöngyösi Szótártöredékben (1560 k.), Melius Juhász Péternél (1578), Clusius pannóniai flóraművében (1585: NomPann.), Calepinus latin–magyar szótárában (1585), Szikszai Fabricius Balázsnál (1590), Kájoni János orvoskönyvében (1656), Nadányi János összeállításában (1669) és a Dorstenius-féle Botaniconba bejegyzett magyar növénynevek között (1703).
Csanaki Máté művében (1634) gyógynövényként szerepel a soska. Benkő Józsefnél (1783: NclB.) kerti sóska, spanyol sóska, kerek sóska, mezei sóska, nagy sóska, ló-sóska, madár sóska, mezei füles sóska nevek szerepelnek. A nyelvjárásokban sósnya, sózsgya.
A növénynév a sós melléknév származéka. A só főnévből jött létre az -s melléknévképző és a -ka kicsinyítő képző kapcsolatával. A só eredetileg a savanyú ízű dolgok jelölője is volt. Szintén a növény ízére utal a hasonló névadási szemléletű, ’sóska’ jelentésű finn suolaheinä összetétel (< suola ’só’,
heinä ’fű’).
A sóska társneve a bábikó és a rekenye.
A tudományos genusnévben a rumex régi latin növénynév. A sóska faji neve pedig ízére utal, az acetosus (latin acetum ’ecet’) ’savanyú’ jelentésű.
A Rumex acetosa társneve a juhsóska (R. 1825:MNy. 79, 1868: Ballagi, 1911: Nsz., 1951: Soó). Az ember hasznosítja, mert gyógynövény: úgynevezett „makkocska”-terméseik csersavat tartalmaznak. Teájuk súlyosabb bélhurut, hasmenés esetén segít. Azonban nem tesz jót a juhoknak, ha ezt a sóskát legelik, mert görcsöket, kólikát és végül az állat elhullását okozza. A kakukksóska [N. ÚMTsz.: kukuksóska (Szentgál)] erdei növény, melynek levelét meg lehet enni: „erdőbe szok lënnyi az a kukuksóska, ujam mint a lóher”. Német megfelelője a Kukucksampfer ’Berberis vulg., Rumex acetosa’ és Kukucksauerampfer ’Oxalis acet.’, tulajdonképpen ’kakukk-savanyúsóska’. A névadás szemléleti háttere az, hogy a savanyú levelet májusban gyűjtik, abban az időben, amikor kakukk szól az erdőn.
A kerti sóska ’Rumex scutatus’ Közép- és Dél-Európa, valamint Délnyugat-Ázsia hegyvidékein él, római vagy francia spenótnak is nevezik, helyenként ültetik. Régen gyógynövény volt, s Herba Acetosa Romanának nevezték. Már a XVI. század óta termesztik. A havasi sóska ’Rumex alpinus’ a hegyi pásztortanyák környékén, trágyázott helyeken tömeges növény. Bár a jószág általában kerüli, a pásztorok kora tavasszal főzelékeket készítenek belőle. Graubündenben a disznókat etetik vele, ezért művelik is. Gyökerét régebben hashajtónak használták.
A sóska nedvdús levelei különösen nyáron esnek jól. Ha vöröseszöld, örvök alkotta füzérben álló virágait rendre eltávolítjuk, mindig friss, lédús levél
hajt ki. Káliumot, valamint A-, B- és C-vitamint tartalmaz. A levél nedve kiszedi a rozsda-, penész- és tintafoltokat. A savanyú ízű anyagok azonban (pl.
heresó, oxálsav) egészségkárosító hatásúak, főként ha egyszerre nagyobb mennyiséget fogyaszt az ember. Tömeges elszaporodása legelőkön már az állatok körében is okozott mérgezéseket.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Rekenye József (állattenyésztés – lóismeret)

Zene: -