RAVASZ – növény (családnév)



szeder
(Fotó: szeder)




szeder J: 1. apró bogyókból összenőtt, hamvaskék vagy fekete gyümölcsöt termő indás, tüskés cserje; Rubus. 2. az eperfa termése; szederfa: N. eperfa. Szedernye J: 1. szeder. 2. földieper. földiszeder J: Rubus.

A magyar írásbeliségben a szó a Besztercei (1395 k.) és a Schlägli Szójegyzékben (1405 k.) bukkan fel. A Kolozsvári Glosszákban a „szeder: acanthus”. Szerepel azután Murmelius szótárában (1533), Heltai Gáspár meséiben szedery bockor (1566), Lencsés György kéziratos orvosbotanikai munkájában (1570 k.: Ars Medica),
Melius Juhász Péternél (1578), Clusius pannóniai flóraművében (1583: NomPann.), Szikszai Fabricius Balázsnál (1590), Kájoni János orvoskönyvében (1656) és Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisában (1690).
Igen régi szeder gyümölcsnevünk ismeretlen eredetű szócsaládba tartozik, alakulására az eper minden bizonnyal erős analógiás hatással volt. Több fajának
számos szaknyelvi és nyelvjárási neve van.
Érdekes a szeder színére utaló tudományos név, a Rubus (< latin ruber ’piros’; caesius ’kékesszürke, kékeszöld’). Olasz népnyelvi rovo canino neve ’kutyaszeder’, spina comune neve pedig ’közönséges tüske’ jelentésű.
Etnobotanikai terminus a lószëdër (Ordacsehi), lószödörgye (Somodor). Nyilvánvalóan az átlagosnál nagyobb szemű szederfajta népi elnevezése. Az indás szeder neve néhol ravaszfark (N. Nyr. 87: Felsőborsod | Nyr. 30: Mátraalja, Diósd). Az összetett növénynévben a róka társneve őrződött meg. A népnyelvből ma is adatolható [Kalotaszeg, Zsobok: ravasz-állat (MTsz.), Szlavónia, Kórógy: ravasz (Nyr. 45) szó ’róka’ jelentéssel]; a nyelvjárási szókincsben megmaradt a régi állatnév. A metaforikus terminusnak a szeder kúszó indája a motivációja.
A Biblia több könyve foglalkozik a szederrel. Károli Gáspár az atad héber szó lefordításával tövisnek, tüskének nevezi. A szeder szerepelt a delphoi jóslások
során, mégpedig a tűzre szederhajtásokat dobott Püthia papnő, hogy biztosabban lássa a jövőt. Ez a faj valószínűleg a Rubus sanctus volt.
Rengeteg tüskéjével áthatolhatatlan kerítés képződik, indái valósággal lefogják a lábat. Hajtásvégeivel legyökerezik, hatalmas területen gyorsan terjed.
Mint Cserhát József írja Szederinda című költeményében:

Tegnap is elkóborolt,

s hajnalban visszatalált.

harmatos levele volt.

Úgy hozta, mint a csodát.

És most megint parazsat görget,

kipirulva – messzire ringva –

készülődik: szalad, a földet

megkerüli a szederinda.

Gyümölcse jó ízű, a törpe szedertől a tundra sok lakójának élete függ. A madarak közül a foglyok néha úgy teleeszik magukat vele, hogy felszállni sem tudnak; ilyenkor puszta kézzel is meg lehet fogni őket, ahogy nyelvrokonaink, a nyenyecek mesélik.
A gyümölcs íz, zamat, sav, cukor és vitamin tekintetében versenyre kelhet sok termesztett kerti gyümölcsünkkel. Kitűnő szörp és lekvár készíthető belőle.
Már a régi görögök és rómaiak is szorgalmasan gyűjtötték, hogy üdítő italt csináljanak belőle. Görög neve batosz, a római pedig rubus morum volt. Galénosz, Dioszkuridész és Plinius egyaránt megemlékeznek a gyümölcs és a levél gyógyhatásairól. A görögök elsősorban a köszvény gyógyítására használták a földiszedret.
A görög orvoslás olyan hatással volt az európaira, hogy a XVIII. században a növényt már köszvényszedernek hívták. A heisterbergi kolostor apátjának, Caesariusnak a XIII. századból való latin feljegyzéseiben olvasható, hogy „a testvérek szorgalmasan szedik a szedret és moratumot készítenek belőle az ünnepekre, a beteg testvérek részére és a kolostort látogató magas vendégeknek”.
A „fáy és a földi szederj”gyógyhatásáról mind Melius, mind – nyomában – Beythe András megemlékeznek. A rubus náluk külön is előfordul chypke néven. Az utánuk következő szerzőink, mint Apáczai Csere János, Csapó József, Veszelszki Antal mind gyógyfűnek tartották. A szeder levelét az I. világháború idején teapótlónak használták.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: ravasz, mint a róka…

Zene: Ravasz – Nehéz az élet