• A név 1791-tőladatolható írásbeliségünkben: „Mintegy 1000 darab sertéseket, rész szerint mangaritzákat,rész szerént magyar fajtákat elhajtották” (Ethn.
50). 1792-ben mangalitza (uo.), 1807: mangolicza (MNy. 65), 1840: N. manka ’(fekete) sertés, mangalica’ (MTsz.; N. Nyr. 24). A nyelvjárásokban ÚMTsz.:
mangali, mangulica | Nyatl.: mangalic, mangolic | MTsz.: mongolic | Nyr. 18: mangolica | Nyr. 5: mongolica | NyK. 2: mangó, mankus. Somogyban a gica-disznó ’kurta fehér göndör szőrű szerbiai disznó’ (Nyr. 19).
Sertésfajtánk magyar neve a szbhv. mangùlica, mangúlac ’ua.’ (TESz.) átvétele, ennek eredete tisztázatlan. Lakosságunk körében a XVIII. században egyre
népszerűbb lett az eredetileg Szerbiából származó zsírsertésfajta, amit akkor törökfajtának, rátznak, mangaritzának vagy mangalitzának is neveztek. József
nádor 1833-ban Kisjenőn tenyésztette, ezért Jenei fajtának is nevezték.
♦ A mangalica a Magyarországon őshonos, törvényben védett háziállatok egyike, nagyhírű sertésfajta. A törökök kiűzése után az egykori hódoltsági területeken rendkívül kevés sertés maradt, hiszen a törökök vallási okokból nem fogyasztottak disznóhúst. A sertéstenyésztés a Felvidékre és az erdélyi területekre szorult. A XVIII. század végén főleg a dunántúli területek és Ausztria között volt jelentősebb sertéskereskedelem, amelynek fő fajtája a bakonyi sertés volt, mert ez a fajta jól bírta a hosszú utat, lábon hajtották messze földre. Milos Obrenovics szerb fejedelem ottani, úgynevezett sumadia sertésekkel kezdett kereskedni, tenyészetet alapított, ahonnan a magyar birtokosok tenyészállatot is vásároltak. Eljutott az ország minden részébe, s teljesen átalakította a sertésállományt. A bakonyi sertés az 1840-es évek közepére eltűnt. Pethe Ferenc 1814-ben már, mint közönséges fajtáról ír a mangalicáról. A XX. század fordulójára a gazdasági környezet változásnak indult. Az erdőket, amelyek makkoltatásra alkalmasak voltak, kiirtották, a legelőket felszántották. Csökkent a zsírsertések iránti kereslet, viszont nőtt a hússertés iránti érdeklődés. Megjelentek a nyugati fajták, amelyek már belterjes gondozási módot igényeltek.
A folyók szabályozásával hatalmas mocsarak szűntek meg, és a helyükön előállított gabona lehetővé tette az abrakos hizlalás bevezetését. A legnagyobb csapás a fajtára az 1895-ben kitört sertéspestis volt, amely 20 évig tartott, és 4,5 millió sertés pusztulását okozta. Az elhullott állatok 95%-a mangalica volt.
Ezután többé nem tudta visszaszerezni piaci pozícióit, állományának mérete egyre csökkent. Az 1927-ben megalakult Mangalica Tenyésztők Országos Egyesülete célul tűzte ki a fajta fejlesztését. A tenyésztési dokumentumokban részletesen leírt, fajtatisztának tekinthető mangalicaváltozatok a szőke mangalica, a fecskehasú mangalica és a vörös mangalica. Jelenleg a mangalica fajta fenntartásáért az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet mint tenyésztési hatóság felelős. A fajta jó tulajdonságai közé tartozik az edzettség, az igénytelenség, a nagyfokú zsírtermelő képesség. Vizsgálatok szerint a mangalicazsír 12–16%-kal kevesebb telített és 8–10%-kal több telítetlen zsírsavat tartalmaz, mint a modern sertésfajtáké. Zsírjában az olajsav 12%-kal nagyobb aránya táplálkozás-élettani szempontból különösen előnyös.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Rátz István.
Zene: -
Hang: öt macskanagyságú malacát szoptató mangalica (Miskolc Zoo).
