RAKOTTYA – növény (családnév)
(Fotó: kecskefűz)
kecskefűz J: a húsvéti barkát termő fűzféle cserje; Salix caprea.
A Magyar Fűvész Könyvben 1807-ben bukkan föl először ez a név (MFűvK.), ezután más forrásokban is szerepel (1841: NövTan., 1872: FKézK., 1911: Nsz.). A német Ziegenweide tükörszó. Megfelelője az oroszban a kozja íva, a románban a salcie căprească. Ezek mind a növény latin tudományos nevének tükörfordításai:
salix ’fűz’ és latin capra ’egy vadkecskefajta’, caper ’kecskebak’.
Népszokáshoz kapcsolódó társneve a pálmafűz. Virágvasárnap és úrnapján a legkorábban virágzó kecskefűz ágait használták az utca díszítésére. Ezért is kapta egyes vidékeken a pálmafűz nevet, illetve népetimológiás alakulat a nép előtt ismeretlen pálmafából a göcseji párnafa.
Számos hiedelem kapcsolódik a kecskefűz barkás ágaihoz, mint például az, hogy a szentelt ág távol tartja a gonoszt (Ethn. 1932. Rábagyarmaton, uo. 1907. Nyitra megyében); a zivatar és villámlás
megszűnik, ha szentelt barkát égetnek (uo. 1899. Baja); szentelt ággal megvesszőzött tehén teje nem lesz véres (uo. 1907. Eger vidékén); vetőmag közé tett szentelt barka a termést megvédi az elemi csapásoktól (uo. 1898). Rozsnyóban azt tartják, hogy „Nagy ítéletbe… barka cicáját kell égetnyi.”
A barka selymességét, bársonyosságát leíró név a kecskefűz cicafa, cicamacafa neve. Mint a Magyar Fűvész Könyvben olvasható: „barkájának vagy tzitzujának
szőrei a’ magzatnál hosszabbak”. A szó már a XVII. századtól adatolható a magyarban (1668: TESz., 1669: MNy. 5, 1807: MFűvK., 1833:Kassai, 1862:CzF., 1884: ErdL. 23, 1911: Nsz.).
A népnyelvben sokfelé használják a cicamacafa, cicuska, cicukafa, cicusfa stb. elnevezéseket, mint az a tájszótárakból, nyelvjárási szógyűjteményekből és néprajzi dolgozatokból kiderül (ÚMTsz. | OrmSz. | SzamSz. | SzegSz. | Nyr. 10; 17; 29; 73; 87; 97 | MNöv. | Nagy R. | MNy. 27 | Győrffy | Ethn. 3 | Péntek–Szabó). A molyhos, barkás gallyak szedése a tavaszi ünnepek egyik része. A barkának német neve is Blütenkätzchen, illetve egyszerűen Kätzchen, azaz ’kiscica’, mely – akár a magyarban – hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. Pelyhesen sima, mint a macska selymes szőre.
A cicamaca [R. 1669: „Pálnak azonban citze-matzáit olvasd megh” (NySz.)] nyelvjárási kifejezés ikerszó, eredeti jelentése ’valakinek a kedvese’. Az idők során más értelmezéssel is használták, például ’cicajáték, fogócska’ (Ethn. 5), ’cica; Kätzchen’ (NépkGy. 2), ’cicoma’ (SzegFüz. 3) és a fenti ’barka’ jelentéssel.
További társneve a kecskefűznek a lányfűzfa, leányfűz, rakodla és rakottya.
Ha a herbalisták a fűzfát megpillantják, a hatásos fájdalomcsillapító, az aszpirin juthat eszükbe. Az aszpirint ugyanis eredetileg a fűzfa kérgében lévő
anyagból, a szalicinból állították elő. Ezzel függ össze a növény nemzetségneve, a Salix is. Ez egyébként antik elnevezés, a római gazdasági írók, Cato
és Columella, valamint Plinius is említik a füzek latin salix, genitivus salicis nevét. Szintén már az ókorban, Plinius és Dioszkuridész is ír a kéregben
és a levelekben található szalicin orvosi felhasználásáról.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -