POZDOR – növény (családnév)
(Fotó: feketegyökér)
feketegyökér J: spanyol pozdor; Scorzonera hispanica.
A növény társneve, a pozdor. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály névalkotása (1807: MFűvK.). A szemléleti háttere az, hogy a növény magja „pozdorja forma”.
A feketegyökér német megfelelője a Schwarzwurzel ’ua., a magyar terminus ennek tükörfordítása. A névadást az orsó alakú gyökér sötétbarna, feketés színe
motiválta. A növény tudományos neve Scorzonera hispanica, tehát ’spanyol fekete kéreg’, mert elsőként Spanyolországban használták gyógyításra a vadon termő növény gyökerét.
A XVI. század füvészei mérges kígyófűnek is nevezték, nyilván azért, mert Katalóniában a viperának is escorso volt a neve. Az egykori
francia füvészek ezen az alapon már viperine néven foglalkoztak a növénnyel, amelynek gyökere, vagy levelének kifacsart leve szerintük „főorvosság a vipera
marása ellen”. Lippay János (1664) szintén viperinának nevezte a Scorzonerát. A magyar szaknyelvben és a nyelvjárásokban régóta használatos a viperafű
a spanyol pozdor társneveként. Valószínűleg a németből került át Kováts Mihály révén tükörfordítással, vö. német Vipergras, melyszintén a Scorzonera hispanica
elnevezése. A németben a Polygala vulgarist jelölik egyes vidékeken a Kreuzotterblümel (tulajdonképp ’keresztesvipera-virág’) tájnyelvi elnevezéssel, a Polygonum bistorta és a Scorzonera hispanica növények neve pedig a Viperwurz, azaz ’viperagyökér’.
A kígyófű igen régi növénynevünk, már a XVI. század első felében felbukkan a magyar írásbeliségben a’Serpentaria’ (Herbolarium) neveként. Szerepel Szikszai
Fabricius Balázsnál (1590) és Szenczi Molnár Albert szótárában (1604), majd szinte valamennyi későbbi orvosbotanikai, füvészeti könyvben és szótárban.
Nyelvjárásainkban is használatos. A német Schlangenkraut ’Mikania opiferia’ és a román iarba sarpelui ’Echium vulgare’ tükörszavak. Ezek is a latin Serpentaria
(< latin serpens, -entis ’kígyó’) szóra vezethetők vissza. Az elnevezés a növény képzelt varázserejével kapcsolatos; a névadás alapja az a hit volt,
hogy a növény gyógyhatású kígyómarás ellen. A Gentiana cruciata régi nevei között szerepel a német szerzőnél, Heinrich Marzellnél a basilisca, melynek
alapja a görög basiliszkosz ’kígyó’. Egy titokzatos növényt jelent a középkori orvosi könyvekben, kéziratokban, melynek kígyószerű gyökértöve van. A régebbi magyar források (Szikszai, Szenczi) jelentésmegadásaiban szereplő latin Colubrina név szintén a latin colubra ’kígyó’ szóból képzett. Ez is arra mutat, hogy a növény kígyóharapást gyógyító hatóanyagát ismerték. Benkő József óta (1783: NclB.) szerepel a kígyómarást gyógyító fű hasonnév a növénytani művekben. Nevezik még felhasználására utalva télispárga, télisaláta néven.
A XVIII. század magyar füvészei közül Csapó József (1775) artifiolának nevezte a Scorzonerát, amelyet annak idején már kertekben is termesztettek, gyökerét marhahússal levesekben főzték, de házi gyógyszerként is használták. Csodanövény hírét Diószegi kissé megtépázta, de elismerte, hogy egészséges és jó ízű, ha spárgaként vagy salátának készítik el.
A feketegyökér cukortartalma 12% körüli. Ásványi sókban (vas), B-vitaminokban és nikotinsavban igen gazdag. Valóban
alkalmas arra, hogy a téli, zöldségben szegény évszakban az étlapot változatossá tegye. Nem fagyérzékeny, tehát egész télen a talajban tartható, enyhe
télen folyamatosan szedhető. Óvatosan kell azonban szedni, mert a gyökér nagyon törékeny, a sérülés helyén a benne lévő tejnedv kifolyik, és értéktelenné
válik. A múlt század 50-es éveiben még kapható volt az alföldi piacokon, napjainkban már csak kiskertekben termesztik.
Szicíliában a gyökérből cukorka és üdítő ital készül.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Pozdor néptáncsoport.