Leírás:
Veréb nagyságú, erdei és kerti nagyon kedves madár; az öreg hím szárnyán egy széles fehér és egy keskenyebb sárgás, keresztberovott pászta; farkán
a két szélső kormánytoll nagy, fehér ékalakú folttal; felröpüléskor ezektől tarkának tetszik a madárka. Egyébként fejeteteje és tarkója kékesszürke, homloka fekete; a pofája és a hasafele szépen barnavörös; szárnya fekete, úgy farka is a fehér foltokon kívül. A tojó és a fiak egyszerűbbek; de hasonlítanak a
hímhez.
Fészkét jó magas ágakon, néha egészen szabadonállva rakja, még pedig nagy művészettel a legfinomabb zuzmókból, mohotkából, finom gyökérrostokból, gyapjúból és szőrből.
Fészekalja öt-hat tojás, mely halavány földön sötétesen pettyezettt, néha finoman írásos; ritkán egyszínű.
Életmódja:
A pintyőke hasznos madár is, hozzá meg a kert, az erdő ékessége, nemcsak szép szinével és tarkaságával, jámborságával és lépegetésével, hanem
különösen hangjával, mely úgy szól, mint valami ezüst csengettyű; ezenkívűl hivogatása úgy hangzik, mint a neve: «pinty-pinty». Egész szaporítási vagy
fiasítási idején át buzgón szedi a legkártékonyabb rovarokat, különösen a rügyeket bántó apró és nagyon káros hernyócskákat, piczi bogarakat. Magvak érésekor ezekkel is táplálkozik s majdnem kizárólag a földről szedegeti azokat. Igaz, hogy veteményesekben, ha odaszokik és csapatosan jár kárt is okozhat, de a haszon mégis csak nagyobb.
Kemény télen sok nyomorgó madártárssal, sármányokkal, zsezsékkel, pipiskékkel, verebekkel seregbe vagy laza kompániába verődik, bejön falvakba, de még városokba is és ott is keresgéli szemeten, hulladékon úton-útfélen szűkös eledelét. Régente, de még ma is, külországban mint éneklő nagy becsben állott és énekének változatai szerint nevezték el. A jó pintynek tehén is volt az ára.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: szólások, közmondások:
úgy… , mint a pinty; kifogástalanul, hogy jobban sem kell.
