PESZLE – állat (családnév)
(Fotó: szivárványos ökle)
ökle J. íváskor élénk színű, apró (dísz)hal; Rhodeus.
• A név 1530-tól adatolható: oklye ’ua.’, 1544: ökle (Oklsz.), 1622: HalK., 1794: Grossinger; N. MTsz. és Nyr. 13: ökle | MoH.: keserű ökle.
Helytelenül magyarázták az öklelő szóból szúrós háttöviséről (pl. CzF.), ez a halnevünk is német jövevényszó. A magyarba a ném. ikle, ükle-féle formák
kerülhettek át (TESz., Mollay); vö. ném. Uklei, Ukelei (RF.). A német halnév pedig szláv eredetű, közelebbről nyugati szláv, esetleg lengyel; vö. le. uklej,
uklija (DWb.), kárpukr. guklej, guklejá (Vladykov), or. ukléja, cs. úklej, szlk. ukleja, szbhv. uklija, blg. okléj ’ua.’ (RF.). A románban is megvan ez
a halnév, ott valószínűleg az erdélyi szászból való; vö. ro. ocléi ’Alburnus alburnus’, uclei, ucleie (Dankovszky), N. Gyurkó: oclei, oclete.
Ma a Rhodeus sericeus amarus szaknyelvi neve a szivárványos ökle (R. 1887: HalK.; N. K.: szivárványhal „picinkó és színes, mint a szivárvány”). Az a névadás
szemléleti háttere, hogy a tejes teste íváskor a szivárvány valamennyi színében csillog. Elavult szakirodalmi nevének ugyanez a névadási alapja: díszponty
(R. 1863: keserű díszponty /Heckel/, 1879: diszponty /Károli/). Chyzer Kornél adta ezt a nevet a halnak Heckel-fordításában (198: „készítenem kellett”
/a nevet/).
Társneve a petikehal, Szent Péter hala (R. 1600 k.: péterke ’kis tengeri halfaj’ /Aforus…quidam pisciculus qui propter exiguitatem hamo capi non protest:
Petherke/ BrassSzt., 1629: Péter halatska Mesés Könyvecske, 1887: petike-hal HalK.; N. MTsz.: ua. és Szent-Péter hala). Munkácsi (NéprFüz. 1893) a szbhv.
pitka ’sügér’ halnévvel veti össze. Ez helytelen. Népetimológiára sem kell gondolni, természetes, hogy Szent Péterről, a halászról halat neveztek el. A
névadási szemlélet háttere az, hogy a néphit szerint ez a hal magán viseli Szent Péter ujja nyomát az oldalán, ahol a szent megfogta, hogy átadja Jézusnak.
Ez a bibliai történet lehetett a névadás alapja.
Keserűhal (R. 1830: keserű ponty /Reisinger/, 1877:Pap; N. HalK.: keserűhal) névvel keserű, élvezhetetlen ízéről nevezték el. Megfelelője az ang. bitterling
(VNAE.),ném., holl., dán, norv., sv. bitterling ’ua.’ (EL.). Vutskits Gyögy szerint „díszponty, a balaton-melléki halászság keserű ízű húsa miatt pedig
keserű hal néven ismeri.” Tőle származik a kakukkhal társnév (Term. 1897. XII. 15: kakuk-hal), mint írja: „Hogy édes vizeink e legközönségesebb, de annál
érdekesebb életmódú pigmeusának e nevet adtam, azt hiszem teljesen indokolt. Indokolt egyrészt azért, mert ikráinak kiköltését az anya-állat, vagyis az
ikrás, kakuk módjára más édesvízi állatra bízza; indokolt a madarakkal való összehasonlítás másrészt azért is, mert ívás idején a hím állatka, vagyis a
tejes gyönyörű nászruhát ölt magára.” A népnyelvben a Balatonnál ÚMTsz.: lapistyán, laponya (Balaton-mellék). Peszle (K.; N. NyF. 38) neve szigetközi tájszó.
Pohé neve (R. 1887: HalK., 1904: Vutskits; N. Dankó) a pohos ’nagyhasú’ (Nyr. 28) szóból képzett. Sároglya (R. 1779, 1887: HalK., 1904: Vutskits; N. Vásárhelyi:
sáraglya) nevét Herman Ottó szerint (HalK.) Baróti Szabó Dávid „a francia Sarache kaptájára csinálta”.
♦ Élőhelye az álló- vagy lassú folyású víz, nagyobb tavakban kihúzódik a csendes öblökbe. Apró hal, gazdasági jelentősége nincs, mivel a szélvizeket kedveli, a ragadozó halak táplálékában sincs szerepe. Hímjei az ívás időszakában trópusi halakra emlékeztető, színpompás nászruhát öltenek. A szivárványos ökle előfordulásáról „a Balatonba ömlő mellékvizeknek és árkoknak halai” felsorolásban Vutskits György 1897-ben hírt adott.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -