pele J. mókushoz hasonló, de kisebb, erdőkben élő, téli álmot alvó rágcsáló.
• Első latin–magyar szójegyzékeinkben már felbukkan a név, 1395 k.: „glís: peley”(BesztSzj.). 1405 k.: peleh (SchlSzj.), majd 1533: pöle (Murm.), 1590:
pöliö (SzikszF.), 1604: pelye (MA.), 1643: pölyü (Com:Jan. 1643). A nyelvjárásokban MTsz.: pölle, pölő, pili-mókus, piri-mókus | ÚMTsz.: pelhë, pëli, pőhe, pöjü, pöjű, pöl | Kriza:Vadr.: pülü. Kriza János szerint a pele a bükkmakkon nagyon elszaporodik, elhízik, húsát és zsírját meg szokták enni; a pölhészni ’pelét fogni’ jelentésű Udvarhelyszéken (uo.).
Valószínűleg szláv eredetű szó, forrása a szln. polh vagy a szlk. plch ’ua.’. Ide tartozik a ném. Bilch ’ua.’ (DWb.) is, ennek az ófn. pilih, illetve az
ószláv pluchu ’ua.’ (uo.)az előzménye. Magyarázó összetétellel Bilchmaus (uo.), azaz ’pele-egér’.
Az angolban dormouse (EL.) a neve, az anglo-normann dormeus ’álmos’ szóból származik eredetileg (később népetimológiás változtatással lett ’egér’). A spanyolban meg is van a „dormir como un lirón” ’aludni, mint egy pele’ szólás. A pele német társneve szintén Schlafmaus (DWb.), azaz ’alvóegér’, Schläfer és Siebenschläfer (WbZ.), vagyis ’alvó’, illetve ’hétalvó’.
Európában négy pelenemzetség képviselteti magát egy-egy fajjal: nagy pele, mogyorós pele, kerti pele és erdei pele. A Muscardinus avellanarius faja mogyorós pele, idegen nyelvi nevei közül az ang. hazel dormouse, holl. hazelmuis, ném. Haselmaus, sv. hasselmus, norv. hasselmus (EL.) összetételek ’mogyoróegér’ jelentésűek, ugyancsak kedvenc táplálékára utalnak.
A nagy pele latin szaknyelvi Glis glis nevét tautonímiával alkották a pele lat. glis (WbZ.) nevéből. Végül a két maradék faj neve élőhelyükre utal. Az
Eliomys guernicus kerti pele nevének megfelelője az ang. garden dormouse és aném. Gartenschläfer (uo.). Az erdei pele ’Dryomys nitedula’neveazang. forest
dormouse ’ua.’ (EL.) megfelelője.
♦ A pelefélék (Gliridae) a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó család. Elterjedési területük Európa, Ázsia és Afrika. Erdőkben, ligetekben, kertekben
élnek, rejtett életmódot folytatnak. Nappal alszanak, és csak az esti szürkületben kezdenek mozogni. A mérsékelt éghajlaton élők téli álmot alszanak. Leginkább
gyümölcsökkel és magvakkal táplálkoznak. A nagy pele Európában mindenütt megtalálható. A sűrű erdőket kedveli, ahol a lombok között bujkál. Gyakran előfordul emberi lakóhelyek közelében. Nyáron mohából és rostokból készíti fészkét magasan lévő faodúban, fal- vagy föld alatti mélyedésben. A mogyorós pele Európa északi területei kivételével az egész kontinensen elterjedt. Magyarországon viszonylag gyakori. Dúsan szőrös farka különbözteti meg a hasonló nagyságú egerektől. Füle lekerekített, viszonylag kicsi. Feltűnően nagy fekete szeme az állat éjszakai életmódjára utal. Ősszel éjjeli ébrenlétét egyre hosszabb alvásokkal rövidíti meg, majd október vége felé téli álomba merül, amely áprilisig tart. Az alvó állat csak minden 5–10 percben vesz lélegzetet; szívverésének üteme a tizedére csökken.
