PÁZSIT(FŰ) – családnév)



bajuszpázsit
(Fotó: bajuszpázsit)




bajuszpázsit J: kiszáradó szikes tócsákban gyakori, heverő szárú pázsitfű; Crypsis aculeata.

A szó Brassai Sámuelnél, Kováts Mihálynál és Gönczy Pálnál szerepel, az Eragrostist jelölték vele. 1862-ben a CzF. szótárban bajuszfű. A Pallas lexikonban szintén bajuszfű a Crypsis, mely a pázsitfűfélék genusa. A magyar elnevezés arra vonatkozik, hogy a legfelső és a virágzatot átölelő hüvely rövid és szúrós levéllel végződik. A bajusz szó több botanikai terminusban is szerepel, így bajusza van a gabonának, mert kalászán hegyes szálkák találhatók; a kukoricacső burkán kinyúló selymes szálak a kukorica bajsza; szőlőnél, töknél, uborkánál az inda, kacs szintén bajusz. A németben Dorngras, azaz ’tövisfű’ a bajuszpázsit neve. A Crypsis nemzetségnév pedig a ’elrejt, beburkol’ jelentésű görög krüpszisz szóval függ össze.
A Magyar növénynevek szótárában (MNöv.) a bajuszfű vagy rucaperje a kumarinillatú Heleochloa neve. Mint a genusnévből látszik, ez vizet kedvelő, mocsári növény (< görög helos ’mocsár’, chloe ’fű’). A németben is Sumpfgras.
A Crypsis aculeata ezzel ellentétben leginkább szikes helyeken, út szélén terem. Sótűrő, nyáron a szikes tavak kiszáradt mélyén sokszor kilométer hosszan
csak a bajuszpázsit ritkásan növő tövei látszanak.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom:

Zene: Pázsit zenekar.