PATUSZ – állat (családnév)
(Fotó: paduc)
paduc J. a ponttyal rokon, szálkás húsú folyami hal; Chondrostoma.
• 1600 k.: paducz (TESz.), 1622: ua. (HalK.), 1727: paduc (SzlJsz.), 1794: padutz (Grossinger), 1795: ua. (Gáti), 1801: paducz (Földi), 1830: ua. (Reisinger),
1833: padútz (Dankovszky), 1840: paducz (Szirmay), 1863: Heckel, 1868: Kriesch, 1879: Károli, 1882: ua. Chyzer, 1884: ua. és paticz (Nyr. 13). A nyelvjárásokban is szélesen elterjedt, ÚMTsz.: paduckeszeg, paduchal | NéprKözl. 4/3: paluszt | Hal. 33: padóc | MoH.: patim | MTsz.: paduc, paduszk, paluc,podviz-hal,patic, patus,potoz, potoznak | HalK.: sodronypaduc | SzegSz.: patuskeszeg, paduc, patisz, patusz | K.: batuchal, patuc, fehérpatuc, pirospatuc, kutyaorrú patuc ’ua.’.
Szláv jövevényszavaink közé tartozik, viszonylag korai átvétel; vö. or. podúst, podus, podúzd, ukr. pidústva, kárpukr. podustva, le. podust, podusta, cs.
podustev, szlk. podust, szbhv. podust, podus, podvust, szln. podust, melyek az ősszláv *podustva (ZfSl. 19) alakra vezethetők vissza. A halnév szóösszetétel,
a pod ’alatt, alulról’ és ustá ’száj’ jelentésű szavakkal. A hal szájára vonatkozik, amely nem elöl, hanem alul van. (Ez a lefelé nyíló száj jelzi, hogy
táplálékát a vízfenékről szedegeti.) A magyarba egy podust alak került át, esetleg a szlovénból (TESz.). A göcseji podviz azonban külön átvétel a szln.
podvist (SzlJsz.) alakból. A t-s változatokból a magyarban t nélküli alakok lettek, a t-t tárgyragnak érezték és elhagyták. A paduszkk-ja elhasonulással
alakult. A szerémségi patuca alak (SzlJsz.) a magyarból való visszavétel lehet. A ro. podut ’ua.’ (EL.) nem közvetlen átvétel a szlávból, mint többen föltételezték
(pl. Cihac 2), hanem a magyar paduc kölcsönzése; vö. még podut (DLR.), N. Gyurkó: podut (Erdély), podete (Muscel), pod (Bihar) ’ua.’.
Szintén szájára utal hivatalos szaknyelvi binominális nevében a paduc vésettajkú jelzője is, ez Herman Ottó névadása. A vésettajkú paduc (MoH.; R. 1887:
HalK.; N. Unger: vésett ajak) esetében tehát a hal éles szélű és alulra nyíló jellegzetes szája a névadás alapja. Alsó ajka vésőszerű, orra előreugró,
így szája alsó állásúvá válik. A vésettajkú paduc társneve a petenye, sodronypaduc, stenger, szentgyörgypaduc, jászpaduc, szentgyörgykeszeg, végsőhal, patin.
Latin szaknyelvi Chondrostoma nemi neve a gör. chondrosz ’porcos’ szóból alkotott. Ugyanígy a paduc elavult szakirodalmi porcosszájú keszeg (Pap; R. 1863: porczszáj /Heckel/, 1876: porcszáj /Kriesch/, 1882: ua. /Chyzer/) neve a hal jellegzetes szája alapján képzett. Latin szaknyelvi nasus fajneve ugyancsak
a hal sajátos szájára („orrára”) utal, akárcsak ang. nase, undermouth, fr. nase, ol. naso, ném. Schnabel, Nase, Quermaul, Untermaul, Mundfisch (EL.) stb.
Az egérállú-hal igen régen följegyzett halnév (1544-ben eger allo hal /OklSz./), valószínűleg a paducot jelölte jellegzetes szájformája miatt.
Színre utal szilvaorrú paduc neve, orra kékes szederjes árnyalatú. A testüregét bélelő hártya fekete, ezért egyik társneve a feketebélű-keszeg (Halh. 48);
N. ÚMTsz.: ua. (az OrmSz. adata) | SzegSz.: ua. Ugyancsak fekete hashártyája az alapja ném. Schwarzbauch (EL.), azaz ’feketehas’, valamint or.
ernobrjuška,
ernobrjuch ’ua.’ (RF.) társnevének, amelyben
ërnyj ’fekete’ és brjucho ’has’; vö. még fr. âme noire, ro. mate-negre (EL.), ukr.
ornopúz ’ua.’ (UESkr.). Használatosak még a paduc tintafosó, tintahas, tintáshal (HalK.) elnevezései is. A tintahal (MoH.; R. 1884: tintafosó /Nyr. 13/,
1887: tintahas, tintafosó, tintás hal /HalK./; N. MTsz.: tinta-fosó, tinta-has, tintás-hal | SzegSz.: tintalopó) név esetében az összefüggést a tinta,
ténta, tenta szóval ugyancsak a paduc fekete hashártyája és fekete gyomornedve indokolja. A név a szerbhorvátba is átkerült; vö. tentaš, tintaš, tinta
(UESKr.).
Suszterkeszeg társneve nyelvi kölcsönhatás eredménye: „Zove se pismeno podust. To je šuster” (Srpskohrvatska leksika ribarstva: 279.). Suszterpaduc szigetközi neve arra mutat, hogy értéktelen halnak tartják, „csak ojjan suszterpaduc” (K.). A sodronypaduc (MoH.; R. 1887: HalK.; N: Unger: ua. | Gyurkó: sodri ’fiatal paduc’) név a sodrony előtaggal minden bizonnyal hengeres, nyújtott testét írja le. A surján (MoH.; N. Gyurkó: ua. ’fiatal paduc’) elnevezés a surján ’fiatal, cseperedő’ (MTsz.) szóval alkotott terminus. A Bodrog mellékén és a Szigetközben végsőhal (MoH.; R. ua. HalK., N. MTsz. és Dankó) a neve az értéktelennek tartott paducnak, ’utolsó hal’ értelemben: „a legrongyabb hal, ha kifogják, aznap megkő csinyáni mer epossad” (K.).
A havasi paduc (MoH., N. Gyurkó) gyergyói név, a folyók felső folyásán élő halé. A háromszéki körtepaduc (uo.) elnevezés esetében a hal testformája a névadás alapja. Népnyelvi cserkeszpaduc (uo.: Gyergyó) társnevénél a paduc név kiegészítésének értelmét a cserkesz előtaggal nem sikerült megfejteni megnyugtató módon. Az mindenesetre világos, hogy a cserkesz (ÚMTsz.) jelentése ’a halászbokor tagjai közül egy’; „Akié a háló, az volt a gazda, a többi a cserkesz” (uo.). További társneve a dunahal (SzegSz.) megkülönböztető terminus, úgy látszik, a paducot Szeged környékén nem tiszai halnak tartják (a Dunából úszhat föl). A csángó nyelvjárási eszkobáj ’paduc’ (Márton) átvétel a románból; vö. ro. scobai,scobar (DLR.),N. Gyurkó: scobai decîrma ’a félkilósnál nagyobb paducok neve’. Maga a román szó valószínűleg a bolgárból származik; vö. blg. szkobár (RB.), skobar, scobar, romans scobar ’ua.’(EL.).
♦ Európa nagyobb részén megtalálható, elterjedési területe Kis-Ázsiába is átnyúlik. A történelmi Magyarországon Petényi a Poprádból, a Dunából, a Drávából, a Murából, a Szamosból, a Marosból, az Oltból, a Garamból, a Szebenből és a Csernából, Reisinger a Balatonból (ma ott már nem fordul elő), Herman Ottó a Berettyóból, a Bódvából, az Ipolyból, a Körösből, a Küküllőből, a Rábából, a Sajóból, a Szernyéből, a Zagyvából, Zsarnovitzky a Vágból, Bodrossi pedig a Temesből említi. A paduc hossza általában 25–30 centiméter, elérheti az 50 centiméter hosszt és az 1–2 kilogramm súlyt. Teste nyúlánk, hátvonala kissé domborodó. Felhatol a pisztráng-szinttáj alsó szakaszára, de tömegesen a folyóvizek dombvidéki szakaszát lakja, ahol az aljzat kavicsos. Fenéklakó társas hal. A vízszennyeződés következtében leromlott feltételekhez sokkal jobban alkalmazkodik, mint a domolykó és a márna. A folyóvizeink hegyi és dombvidéki szakaszán oly gyakori, hogy a halnépség 70%-át alkotja. Ivarérettségét hároméves korában éri el. A hímek fején az ívás ideje alatt fehér nászkiütések jelennek meg. Április első felében és május első napjaiban ívik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 16 fokot. Szaporodáskor elveszti éberségét, s a part melléki lakosság ezt kihasználva kosárszámra fogja. Húsa szálkás, de jóízű.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -