PÁSZTOR - állat (családnév)
(Fotó: fehér pásztor)
A fehér pásztor (Orthetrum albistylum) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, Európában, Közép- és Kelet-Ázsiában honos szitakötőfaj.
Megjelenése:
A fehér pásztor testhossza kb. 50 mm, szárnyfesztávolsága 75 mm. A hím széles, lapított potrohának kétharmada hamvas kékesfehér, hátsó egyharmada fekete, potrohfüggelékei fehérek. Potroha sárgásbarna, kétoldalt két-két széles, kékesfehér, ferde sáv látható. Szeme szürkéskék, feje elöl fehér vagy halványkék.
A nőstény sárga vagy barnássárga potrohán két fekete, szelvényenként félkörbe hajló csík húzódik végig. Potrohfüggelékei fehérek. Tora oldalán megfigyelhető
a ferde sávozottság.
Hasonló faj a vízi pásztor (Orthetrum cancellatum), de annak potrohfüggelékei feketék, potroha szélesebb, a hím feje elöl sötétbarna és potroha egyöntetűen barna, nem sávozott.
Elterjedése:
Közép- és Kelet-, Délkelet-Európában, Kisázsiában, Közép-Ázsiában, Kínában, Koreában és Japánban honos. Előfordulása sokhelyütt szigetszerű, de ahol megtalálható, ott többnyire nagy számban él. Európában két nagy centruma van: az egyik Dél-Franciaország, ahonnan átterjedt Németországba és Svájcba; a másik Észak-Olaszországtól (ahol a rizsföldeken tömeges) Ausztrián és a Balkánon át Dél-Lengyelországig tart. Az utóbbi években észak felé terjed és már elérte Lengyelország balti partvidékét. Egész Magyarországon előfordul, bár inkább a síkvidékek sekély vizeinél gyakori.
Életmódja:
Lárvája a gyorsan átmelegedő, növényzetben gazdag, esetleg eutrofizálódó sekély állóvizeket, tavacskákat, iszapos aljzatú kis folyókat részesíti előnyben.
A lárvák az iszapba fúrják be magukat és áttelelnek. Fejlődésük egy évig vagy valamivel tovább tart. Az imágók május közepétől július végéig (ritkán augusztusban is) bújnak elő és szeptember közepéig, végéig repülnek. A párzás fél-két percig tart és utána a nőstény a víz felszínére vagy vízinövényekre rakja le petéit.
Magyarországon nem védett.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: szólások, közmondások:
Kenyerezzünk, mint a borjúpásztor; napszámosok mondták, ha már elunták várni, hogy a gazda enni hívja őket.
Disznópásztor, fakanásztor; tréfás káromkodásként vagy gyerekek ijesztésére mondják.
Kivel voltál disznópásztor?; hogy mersz velem bizalmaskodni, hogy merészelsz engem, letegezni?!
Eben múlt pásztorság falu végén csontot rág; aki a jólétből, jó állásból kicsöppent, az nem sokat válogat a kereseti lehetőségek között.
Vigyáz, mint górén a pásztor; gondosan ügyel, vigyáz valamire.
Várja, mint hegypásztor a kutyát; nem várja, nem örül neki, ha eljön.
Libapásztor sem lesz belőle; semmire sem viszi, semmi sem lesz belőle.
A jó pásztor megőrzi a nyáját; a lelkiismeretes vezető vigyáz a beosztottjaira.
A pásztor nyírni szokta, nem nyúzni a juhot; nem azért dolgozik valaki irányító munkakörben, hogy sanyargassa, gyötörje a beosztottjait.
A rossz pásztor (nyáj)bőrrel kereskedik; rossz vezető az, aki beosztottjainak a kárára akar boldogulni.
Csak a pásztor vétke, ha tudta nélkül eszi is meg a farkas a bárányt; nem csökkenti az az ember felelősségét, ha tudta nélkül esik kár a rábízott holmiban.
Ha a pásztor rühes, nem csoda, ha megkoszosodik a nyáj; a rossz vezető hibái könnyen átragadnak a beosztottakra is.
Jó pásztornak gyapjas a juha; ha jó vezetők irányítanak, a közösség tagjainak is jól megy a sora.
Minő a pásztor, olyan a juh; amilyen a vezető, olyanok a beosztottjai, az alárendeltjei is.
Rossz pásztor, ki elől a marhát elhajtják; lelkiismeretlen vezető az, aki nem védi, nem óvja a beosztottjait.
Verd meg a pásztort, elszéled a nyáj; szétzüllik az a közösség, amely vezető nélkül maradt.
Verekedő pásztorok közt búcsút ül a farkas; a vezetők viszályából az alárendelteknek származik káruk, bajuk.
Zene: Hortobágyi életképek – Pásztordalok furulyán